Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

82 hessenek, melyekhez ez én szerény ismereteim és egy vidéki városnak szakkönyvtárakban való szegénysége miatt magam el nem juthatok. Éppen ezért eddigi megállapításaimat csak feltételesen közöltem, mert érzem, hogy nagyon óvatosnak kell lennem s a végleges döntést egyrészt a további ásatásoktól, másrészt a szakirodalomban való további búvárkodástól teszem függővé. Különösen az utóbbi terrenum az, melybe minél inkább behatolunk, annál inkább növekszik a kutatandó terület, a járatlan utak és a helytelenül megfigyelt jelenségek száma. Éppen ezért lia itt-ott okfejtéseimben hézagok mutatkoznak, ez a jelenség a még be nem fejezett kutatás természetéből folyik. * 1. Partvédelmi elgondolás. A panyolai tölgyfaépítmény a Tisza meredek partjából, partomlás következtében került napfényre a nyári rendes vízállásnál kb. 1 méterrel magasabban, a mai földfelszínnél pedig 6 méterrel mélyebben. Akik a mai modern partvédelmi munkálatokat legalább látásból és legtöbbször már csak kész állapotban ismerik, az első látásra a panyolai építmény folyóparti helyzetéből következtetve hajlandók abban ősi partvédelmi müvet látni, melynek hivatása volt, hogy szembeszálljon a folyó víz romboló erejével és azon a helyen a partrogyást feltartsa, megakadályozza. Mérnökök, kik ármentesítéssel és partvédelemmel foglalkoznak, első pillanatra látják, hogy ez a faalkotmány sohasem lehetett partvédelmi mű, hanem csak most került a Tiszameder eltolódása folytán a meredek partba. Ha valamikor mégis az lett volna és hivatását hűen teljesítve maradt volna fel az utókorra, úgy most, amikor a folyó hozzámenve ismét alkalmat adott neki az ősi hivatás teljesítésére, nem omlott volna évrőlévre alá az ostromló hullámok és örvények ölébe. Ismeretes, hogy a partvédelmi müvek létesítését nagyrészt csak újabban az árterületeknek földgátakkal való összeszűkítése hívta életre. Valamikor a több ágban folydogáló és messze szétterülő folyók mederpartjaival nem sokat törődtek. Az egyes községek földgátakkal védték müveit földjeik, gyümölcsöseik és lakóhelyeik területét, amilyenek Panyola községet pl. két gyűrűben ma is körülveszik. A külső alacsonyabbat csak a kisebb tavaszi-nyári áradások ellen húzták, de a nagy árvizeket csak a belső magasabb gátgyűrű tartóztatta fel. Ilyen körülmények között nem törődtek azzal, hogy bizonyos irányban a partomlásokat megakadályozzák és ennek nem is lett volna értelme. A XVII. századból azonban már ismerünk partvédelmi munkálatokat, melyek azonban eredményre csak alig vezettek,