Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

75Tisza, mióta ez az építmény fennáll, most jár először azon a helyen. Mert ha már egyszer is járt volna ott, az egész faalkotmány menthetetlenül szétomlott volna, mint ahogy most is nagyobbik része kb. 25 évig szolgált állandó martalékául a partját romboló folyó hullámainak, a télire tűzifát gyűjtögető falusiaknak, barkácsoló halászoknak és szemfüles mezőcsőszöknek. Ami az 1931. évi felfedezésem után a további rongálás hatósági letiltásával feltárásra került, az kb. csak egyötöd része annak, ami azon a helyen lehetett, amit még később tárgyalni fogunk. Az építmény leírásának megértését az eredeti jelzéseket feltüntető fényképek és rekonstrukciós vázlatrajz nagyban megkönnyítik. (I—VIII. T. és 9. kép) Amit az ábrákhoz alkalmazott pontos mértékegységek az építmény terjedelméről, az alkatrészek nagyságáról a figyelmes olvasónak maguktól is elmondanak, a szövegben feleslegesnek tartom részletesebben felsorolni. Bizonyos, hogy az egész alkotmány valamely mélyebb fekvésű, mocsaras helyen épült, melynek lágy talaján több helyen az építmény alá fagallyakat, rőzsét, fadarabokat helyeztek, hogy az alkatrészek süllyedését ezáltal is akadályozzák. A terep mocsaras voltára lesznek még más bizonyítékaink is, melyek mind nagyon fontosak, mert különben nem tudnánk megérteni a nagy törzsekből összeácsolt talapzat rendeltetését. Az egész faalkotmány anyaga, néhány külső cövek és rőzse kivételével, tölgyfa. Szerkezetét tekintve két részből áll : az egyik a nagy talapzat, melynek vízfelőli végét, amennyire a szakadt partból mindig kiállott, durván lecsonkították és amely alámosás következtében szétlazult ; a másik az a karósor, mely a földbe verve a nagy talapzat ÉNy-i végét, azzal derékszöget alkotva, teljesen lezárta és amelyet ezután a régi szokásos elnevezéssel egyszeres palánknak fogunk nevezni. A nagy talapzatnak folytatása a palánkon túl nincs, ellenben ez eredetileg is az 1. sz. kis karóval kezdődött és karói még tovább haladnak a magas part alá. A nagy talapzatot a következőkép építették fel : az alaptalajra, mint már említettem, helyenként fagallyakat és két helyen egy-egy kurta fatörzset is raktak és ezekre helyezték az építmény hossztengelyére keresztben a legalsó nagy törzseket, melyekből összesen három darab maradt meg. Ezeket balról jobbra : 1, : 2 és : 3 jelzésekkel láttuk el (olvasandó : két pont egy, kél pont kettő stb.). Közülök kettőnek vastagabb vége ékalakú, ami azt mutatja, hogy a törzseket kétoldali baltacsapásokkal tőben döntötték ki, míg vékonyabb végüket, a : l-nek pedig mindkét végét, merőlegesen fűrészelték el.