Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
76 A : l-nek egész hossza 685, kerülete két végén 160, illetve 138 cm. A : 2 ennél csak valamivel volt kisebb, ez elsüllyedt, míg a : 3 hossza már csak 579, kerülete két végén 160, ill. 102 cm. Ez utóbbi a feltárt rész közepe táján feküdt és csak kevéssel nyúlt túl az építmény oldalain. Ezeket tekinthetjük az építmény talpának (7. kép). Erre a három kereszttörzsre fektették az alsósori hosszanti törzseket. Részint azért, hogy a törzseknek oldalra való elmozdulását megakadályozzák, részint pedig azért, hogy az egyenlőtlen, csak kevéssé bárdolt törzsek elhelyezésével vízszintes felszínt nyerjenek : mind az alsó kereszttörzsek felületét, mind a rajtuk fekvő hosszanti törzsek alját az érintkezéseknél a szükséges nagyságban bevagdosták és az alkatrészeket úgy illesztették egymásra. Más szóval az építőmester az egyszerű fakötések alkalmazásával élt. Hogy a nagyon fontos vízszintes felszínt minél tökéletesebben megtarthassák, a hosszanti törzsek lehelyezésénél gondosan vigyáztak arra is, hogy ahol az egyik törzs a vastagabb végével feküdt, a mellette fekvő következő a vékonyabb végével legyen és így tovább. Ugyanez az elrendezési mód áll a kereszttörzsekre, úgyszintén az egész építményre is, miáltal az egész alépítmény romjaiban is vízszintesen, szilárdan állott, míg a hullámok a talajt ki nem mosták alóla. Hogy ez az egyenetlen, görbés és görcsös tölgyfa törzsekből ennyire sikerült, ebben nagy gyakorlattal rendelkező mesterek kezemunkáját kell feltételeznünk. Az alsósori hosszanti törzseket, miután a negyedik vájatban két vékony törzs együtt feküdt, = 1-től = 7-ig terjedő jelzésekkel káttuk el (olvasandó : kétvonás egy, kétvonás kettő stb.). Miután a kiálló végeket lecsonkították, azok eredeti hoszszűságát nem ismerhetjük. Átlag 15—25 m. hosszúak lehettek, vastagabb végeiknél 100—130 cm. kerülettel. Ezek a három kereszttörzsön nyugvó hosszanti törzsek alkotják tehát az építmény alapját, a talapzat alsó részét, amelyet megismételtek. Ugyanis az alsórészre az ábrákon látható elosztásban ismét kereszttörzseket fektettek, melyeket balról jobbfelé «1-től -4-ig terjedő jelzésekkel ellátva (olvasandó : egy pont egy, egy pont kettő stb.) felsősori kereszttörzseknek nevezünk. Ezek az építmény igen fontos alkatrészei, melyek közül az »3 jelzésűt önállóan is bemutatjuk (7. kép). Ezek a kereszttörzsek ugyanis mind az alattuk fekvő, mind a reájok helyezett hosszanti törzsekhez a fakötés alkalmazásával illeszkedtek, s ezért alsó és felső részükön a megfelelő helyeken eszközölt bevágások láthatók. Ezeknek nagyságát két körülmény szabta meg : a beleillesztendő hosszanti törzs vastagsága és az a másik fontosabb körülmény, hogy az építmény felszíne vízszintesen maradjon. Hogy ezt minél tökéletesebben elérhessék, az érintkezési helyeken a felsősori
