Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

74 balparti védőgátjának elkészültéig szabadon járták, melyek ellen a falu ősi módon a ma is még meglévő kettős nyúlgáttal védekezett. Annak a hatalmas tölgyerdőségnek, mely egykor a Túr és Tisza között tenyészett, ma már csak itt-ott vannak nyomai.

1 Ennek a katonai térképen még feltüntetett Túr-erdőnek nyugati határa a Túr-folyó egyik ága, mely északi irányban haladva, a panyolai rév közelében ömlik a Tiszába. Azonban folyását a védgát megépítésekor elzárták és azóta holt-ág. A nép ezt az ágat Kis-Túrnak nevezi. A védőgáton belőli ligetes, árnyas medrét az áradások ma már meglehetősen feltöltötték, de még mindig jól kivehető. E medertorkolattól

2 DNy-ra, tehát a vízfolyással szemben visszafelé 177 m. távolságra egy másik holt-meder torkollata látszik, mely azonban a katonai térképen nincs feltüntetve (6. kép).

3 A nép ezt a medret Holt-Túrnak nevezi. Az a szöglet, melyet a Kis-Túr a Tiszával alkot, az ú. n. Zsaró-kert, a panyolai tölgyfaépítmény lelőhelye. Itt rejtőzött ez a hatalmas tölgyfaépítmény, Panyolától É—ÉK-i irányban, légvonalban 3 és % kim. távolságra. Rajta 6 m. vastag földtakaró volt. Az építmény legkülső ÉNy-i sarka a Kis-Túr medrének középvonalától 47 m. távolságra esett. Miután az építmény hossztengelye ÉNy—DK irányú volt, ez a vonal az ÉNy-i irányban folyó Tisza partszélével hegyes szöget zárt be, amely körülmény az ásatásnál a lebontandó földtömeg roppant nagyságát és a feltárt építmény eleinte ideiglenes helybenmaradását tekintve, felette kedvező volt.

4 A lelőhely és környékének geológiai felvételét hivatott szakember, dr. Scherf Emil m. kir. osztálygeológus többheti helyszíni munkával végezte el. Ami tehát a panyolai építményt ebből a szempontból illeti, azt az ő tollából fogjuk majd végleges dolgozatunk függelékében megismerni. Mielőtt azonban az építmény leírásába kezdenénk, kénytelenek vagyunk mégis két fontos körülményre reámutatni, melyekkel ha az olvasó nem számol, az építmény rendeltetése felől teljesen ferde nézeteket alkot magának, amint azt annyit volt alkalmam tapasztalni. Az egyik az, hogy a Tiszának valamikor az építményhez csak annyiban volt köze, amennyiben az építmény a Tisza árterületében állott ; a másik pedig az, hogy akkor, amikor ez a tölgyfaalkotmány épült, az egész környezet átlagos nívója az lehetett, vagy nem sokkal magasabb annál, amelyen az építményt találtuk, tehát átlag 5—6 m-rel alacsonyabb a mainál. A geológus feladata lesz majd, hogy ennek lehetőségét megmagyarázza egy olyan területen, melyet a legutóbbi évekig a Tisza áradmányai szabadon jártak. Az azonban magától értetődik, hogy a medrét változtató