Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"281 ben levő földküszöb. Eleségét, kevés gúnyáját a tető gerincét képező vastagabb faágra akasztja az egerek elől. (67. ábra.) A kisvizek mellett csak egy levelest rögtönöz a halász a nap heve ellen. Négy karót lever a parti fövénybe, sást vág és ezt a begyallyazott félereszszerűen berakja. Aláhúzódik. Az ilven leveles ott szükséges, ahol egyetlen fa sincs a közelben. Ilyen a Hortobágy, Kösély, Berettyó partja. Érdekes a lápi ember kunyhója. Ez teljesen nádból épült. Természetes is, mert más építőanyag nincs. Hegyestetejű kunyhó, amilyet a pásztorember is épít magának. Körülte néhány halászszerszám, nádcsörmő. Oldalt egy verem, melyben Fig. 69. ábra. Halászkunyhó a Hortobágy-folyó partján. Fischerhütte neben dem Flusse Hortobágy. a láp vize l'eketélik s ebben van a pákász halállománya. A kunyhó előtt állandóan tűz ég. A hamu alatt alig pislog a parázs, de ha a tüzet használni akarja, a hamut szétkaparja, nádcsörmőt tesz rá és újra tüze van. A nádas embere primitív életet él. Igénye semmi, élete nyugodt. Tüzet ősi módon rak. Száraz nyárfa gallyakat tördel. Kunyhója körül összerakja. IIa tüze kialudna, ami ugyan ritka eset, gyújtó nélkül ősi módon gyújt tüzet. A nádcsörmőt elkészíti. Száraz gallyakat rak rá. Két nyárfa gallyat egymásra tesz. A külső végét gyökérrel hirtelen jól összeköti. A két vessző közepére egy harmadik vesszőt keresztbe