Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
"255 Városok közelében a halász ma már nem kínlódik sem vessző, sem gyékényfonással. E helyett egy kis ócska deszkát kerít és abból összevág egy ládaalakú haltartót. A deszkát keskenyre hasogatja és egy félcentiméter nyílást hagy. Ezen közlekedik a víz. A tetején ajtót hagy, melynek sarka két bőrdarab és ebbe hányja a halakat. A Kösély folyás vidékén már jobban módizik a szegény ember. Széles deszkadarabokból készít az előbbihez hasonló ládát, de nem hézagot hagy rajta, hanem kifúrja sűrűn az oldalát, hogy a víz jobban közlekedjen. A kisvízi halász azonban ritkán kínlódik a törékeny náddal. Néhány deszkadarabot hoz a faluból és összeüt egy kis haltartót. Az egész 60— «SO cm. hosszú, félméter széles és 30 cm. magas. A deszka közt hézagot hagy eleget. Ebben tartja a vízben a felesleges halát. (XIII. t. 5., 6.) Érdekes, kis háromszögalakú haltartót találtam a Kösély szováti szakaszán. Az egésznek két oldala 50—50 cm., alapja 10 cm., magassága 10 cm. Kicsi eszköz, de az itt fogott halaknak nem kell nagy. Érdekes kis deszkabárka került a Tiszáról a Déri múzeumba. A bárka hossza 2 méter, szélessége 52 cm., magassága 36 cm. Oldala nagyobb fúróval kifúrva. Hasonló a nagy halászbárkákhoz. A szegény halász zsákba, vászontarisznyába gyűjti a halat. Ez utóbbi madzagját a nyakába akasztja, tapogatás közben húzza maga után a sovány zsákmányt. A zsákot a nagyháló után köti és úgy vontatja a nagyhálót a holt Tiszában. Ha a zsák kioldódik vagy lyuk van rajta, a zsákmány egy része elmenekül. Még csak arról kell megemlékezni, hogy pakolja a halász az élő halat. Nedves csalánba teszi és órák hosszáig élve marad a hal. Sokszor hozok hátizsákomban így elpakolt halat a Tiszából s négy és fél óra hosszat élve kibír a hal, míg a vicinális becammog I)ebrecenbe. Fig. 47. ábra. Kishalász megyen halászni. Hátán a haltartó. Kleinfischer geht fischen, am Rücken trägt er den Fischbehälter.
