Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"256 Közlekedés a vizén. A folyó és állóvízben közlekednek eszközzel és eszköz nélkül. Ez utóbbi régibb és egyszerűbb, de kulturális szempontból nem olyan érdekes és értékes, mint a másik. Az eszköz nélkül való közlekedésnek fő módszere az úszás. A tiszamenti gyermekek már jókorán tanulnak úszni. Bemennek a vízbe és maguktól veszik a tempót. A fiúk a gatyájuk szárát felfújják és ez a levegőhólyag fenntartja őket. A leányok disznóhólyagot, vagy könnyű faövet kötnek a derekuk köré és úgy úsznak ruhástól. Alacsony vízálláskor a felnőttek felgyürkőzve átsétálnak a Tiszán és mellékfolyóin. Érdekes jelenségnek tetszett 1930 nyarán, úri nők ünnepi ruhába, fejükön kalappal, napernyőt fenntartva sétáltak a lassan folydogáló folyón. Nekik térdig ért a víz. Kisgyermekek nyakig a vízben a nagyok ruhájába fogódzva tipegtek át a vízen. Meleg nyáron számos lovat visznek a vízbe. Lemossák, felfrissítik. Az apró kocsisok felülnek a ló hátára és úgy vitetik magukat át a vízen. Simon Józsiról, a híres hortobágyi gulyásról beszélik, hogy lopott tinóit úgy vitte keresztül a Tiszán, hogy nekiverte a víznek s mikor a tinók a vízbementek, egyiknek belefogódzott a farkába és átvitette magát a hömpölygő áron. Ez az átkelés elhihető, mert a szilaj jószág gyönyörűen úszik a vízben. A Hortobágy-folyón a pulik, disznók egész szépen úsznak át napjában többször. A hortobágyi vásárkor a megugrott szilaj bikák nekiszaladtak a folyónak és pillanat alatt átuszták és eltűntek a pusztában, visszatértek a gulyába. 1931-ben a csegei Tiszaparton vendégeskedtünk. Muzsikált a cigány, szépen dalolt a vendégsereg. A szomszéd partról egy bivalycsorda, kb. 50 bivaly átúszott felénk. A vízből nem jöttek ki, csak a fejüket dugták ki és órák hosszáig elhallgatták a bivalyok a zenét. Okos szemük ragyogott, fülüket hegyezték és lógatták, tehát élvezték. Este visszaúsztak és a csordás ösztökélésére hazamentek. A halász életének nagyobb részét a vizén tölti. Nemcsak dolgozik a vízen, hanem sokszor még a vizén alszik is. Nem egy esetben láttam, hogy a Tiszaparton kikötött ladikban heverészett vagy aludt a halász. Természetesen olyan ladikban, melybe nem ment a víz. A vízen való járás jó eszköze a hajó, csónak és a ladik. Mindegyik egyforma, teknőalakú szállító eszköz. A felső Tiszán érdekes átkelési eszköz van divatban. Ez a lábó. Nagyon egyszerű eszköz. A magyar mindenik lábára