Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"245 ban beolvad a környezetbe és valószínűbb a béka megfogása. (43. ábra.) Ez a primitív rögtönzött szerszám kákamerettyü. Kávája 15 cm. átmérőjű font zöldkáka. Oldala kákaszálakból 28 cm. hosszan csüngenek le és ezek végén a csomóba kötve végződnek, úgy, hogy a szerszám süvegszerü. A gyermekek tréfából egymás fejére teszik és úgy játszanak vele. A merettyű 1—2 m. hosszú, kétágú vesszőre van felkötve és úgy dolgoznak vele. A békázó lefekszik (lehasmál) a víz partján, csendben vár, míg a béka felbukkan, akkor hirtelen alámeríti a merettyűt. Ha a béka benne van, kirántja s mielőtt elugrani tudna, kezével kiveszi, vagy leborítja a merettyűt a szájával a kis vízben és a merettyű alatt a kezével keresi meg. Ezt a merettyűt nagyon ősi szerszámnak kell tekintenünk, melyet egykor a kisvízi halászok használtak és amelyet nálunk ma már kiszorított a hálóból készült fakávára szerelt merettyű. A csintalan gyermekeknek érdekes játéka a ,,békarepítés". „Gyertek, repítsünk bikát" — mondják egymásnak a fiúk. Ez a tréfa abból áll, hogy egy félméteres keskeny deszkadarabot egy félméter hosszú, 8—12 cm. vastagságú lefektetett hengeralakú fadarabra tesznek, úgy, hogy hosszabbik vége a földet éri. Erre a végére ráteszik az agyonkinozott vagy megsebzett békát és egyik a deszka fentálló rövidebb végére teljes erejével ráüt. A deszka és a béka messze repül. A vásott fiúk szörnyen nevetnek a levegőben magasan kalimpáló békán. (44. ábra.) E kinzó csinvt csak vásott tanyai suhancok csinálják. A komolyabb békázók vagy az egyetemnek szedik a békát kísérleti célokra, vagy az éttermeknek megevés céljából fogják. Fig. 43. ábra. Békamerettyű kákából. Tauchgerät für den Froschfang. Fig. 44. ábra. Békarepítés. Der Frosch muss fliegen.