Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
243 Még az is ritka eset, ami az idén Szentesen történt. A katholikus Kör egy novembervégi vacsoráján 500 kecskebékát fogyasztottak el a Kör ínyenc tagjai. 9 3 A békacombok rántva készültek. A békaevésen a győztes 27 pár békacombot evett meg. A vacsorázók átlag 12 pár békacombot fogyasztottak egyenként és egypár békacomb ára 10 fillér volt. Ez alkalommal ezt a nótát dalolták : Mocsárban, patakban, Hej fura nép lakik ottan. Zöld a háta, kék a lába, Rettentően nagy a szája ! Ua ! Ua ! Brekk ! Brekk ! Brekk ! 9 3 „Az Est" 1933 november 26. számában 13. oldalon. A hírlapi tudósítás után a békavacsorát rendező Kreter István városi adópénztáriellenőrt kérdeztem meg e szokatlan kosztolás felől. Megtudtam tőle, hogy Szentesen a békát 35 éve eszik, minden évben egyszer nagy vacsorát rendeznek. Rendszerint tavasszal rendezik, de az 1933. év annyira hideg volt, hogy nem tudtak a halászok békát fogni, ezért hagyták ez évben őszre a vacsorát. Szerinte a békahús épolyjótavasszal, mint ősszel. A békát a halászok hálóval és varsával fogják. Gyűjtik olyanformán, hogyha szerszámaikba kerül pár béka, nem dobják vissza a vízbe, hanem a tartóba teszik. Csak a kecskebékát eszik, a varangyos béka nem jó enni. A béka megtisztításáról azt írja Kreter István : A békaböllér, ezt a tisztet én töltöm be, — mészárolja le a békákat. A békának a derekánál egy izületszerű, hajló, mozgó része van. Ezt kell keresztülvágni, vagyis ezáltal a két combot, lábat lemetszeni a testről. Hogy a béka a vágást ne érezze, elkábítom. Megfogom a két hátulsó lábát és a fejét az asztalhoz csapom, amitől elkábul. Leírhatatlanul panaszos sírást, jajgatást csap Fig. 42. ábra. Békanyúzás Szentesen. Zubereiten der Frösche in Szentes. 12*
