Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"187 akad. Ha a víz a teszi felett mozdul, hirtelen kiemeli. Ha a hal nem tudott elugrani, a víz hirtelen leszűrődött róla és a hal a háló hasában vergődik. A halász a teszi rúdját a part oldalába szúrja és így rúdra állítja a hálót. Most előveszi a mereggyü-1 vagy szák-ot és a halat kiemeli a teszi hasából. A tesziháló fejlettebb formáját egy kötél egészíti ki. Ez a háló kávája és a rúd találkozásától a rúd végéig ér. Ezt az erős kötelet azért kötik a hálóra, hogy könnyebben kiemelhessék a hálót a vízből. A kötél végén egy erős hurok is van, mely az első fogásra és arra szolgál, hogy a halász a kötelet maga mellett megakaszthassa és a vízbecsúszástól megakadályozza. Az ilyen tesziháló rúdjának emberfelőli vastagabb végén, a végétől egy arasznyira felfele egy vastagabb, 30—40 cm. lapos, erős fa van keresztbe eresztve. Ez a szivanó, vagy papucs. Arra szolgál, hogy mikor a halász a teszit a vízből emeli és rúdját a parthoz támasztja, a rúd a lágy sárba mélyen be ne süllyedjen. (VI. tábla 2.) Ezt a szerszámot a Bodrog-vidékén zubbantó-nak hívják. Sokszor a nagyobb zubbantó kötelére nagy görcsöket köt egyegy araszra felfelé addig, míg a keze jár. Ez arra szolgál, hogy a munkaközben a vizes kéz a vizes kötélén ne csússzon. Némelyik nagyobb szerszámnál a görcsökbe egy-egy erős fapecket is kötnek, mely még az előbbinél is jobb fogást ad. Ezzel a szerszámmal úgy zubbantanak, hogy a halász a parton megáll, a zubbantó végét a partba nyomja. A két lábát a keresztfára teszi és míg így nyomja, addig a görcsös kötél segítségével erősen húzza. A nádas, kákás folyóban, mint amilyen a Kösély és a Hortobágy, a teszihalász előbb helyet csinál a nádtengerben. Nehéz munka. Elébb kaszával kiveri a nádat, azután veszi a torsoló-1 és a nádvágó-1 és ennek segítségével kiveri a vízből a tors-ot. (VI. tábla 8.) A torsoló erősen edzett sarlóalakú acél, hosszú nyakon és erős köpübe, erős nyélbe eresztve. Ezzel dolgozik a sekély, kotús vízben. A nád és káka vízalatti részét is igyekszik kiverni, hogy a hálójárásnak helyet csináljon. Azután csónakba áll és a torsolóval, nádvágóval kivert kákát, nádat, torsot, giz-gazt villával a csónakról a nádasba hányja és mikor így megtisztította a vizet, fog a teszizéshez. Ha a helyet a partról eléri, könnyen dolgozhat. Ha nem éri el, új munka vár rá. Ülést ver magának gazból. Ez is kétféleképpen történik. A leggyakoribb az, amikor a kivert nád és káka-gazból a parttól befelé egy 3—6 méter hosszú ülésgátat rak. Erre egy öl szalmát terít. A gát elébe két jó erős karót ver, mely tartja egyfelől a gátat, másfelől ennek feszül a szivanó. Ha a víz apad, az ülést beljebb építi. Ilyen üléseket Hajdú-