Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

168 megmozdul újjongva kiált fel : pedzi mán ! és kiveti a halat a partra. (III. tábla 16.) A picések szerszáma a fenekespíce. Ez a nagyvizek véges horgának legősibb fajtája. Leginkább az Ér, Kálló, Berettyó folyókon halásznak vele. Az egész szerszám négy-öt öles vékony zsineg. Minden fél ölre egy-egy vékony potonra egy kis horog van téve. A végére egy nagyobb, közben még pár kis kő van kötve. A horgokra legyet, gilisztát tesznek. Az elejét bevetik a vízbe és a végét egy parti fához, sáshoz kötik és így picéznek. A fenékpécének fejlettebb, nagyobb faja a bevető. Ez is fenék-horog és az alföldi kisvizeken használják. Rajta 10—15 horog van. Végére nagy és derekára több kisebb követ kötnek. A bevetőt a partról ferdén vetik a vízbe. Kikötik. Másnap jóreménység fejében felszedik. Kisvízi embernek egyszerű eszköze. Az Ér, Körös, Berettyó, Kálló folyócskákban találtam. Azt mondják, szeles időben nem lehet vele halat fogni. Ezek a kisvízi horgok nem alkalmazhatók nagyvizekre. A nagyobb vizekben nagyobb halak élnek. A nagyobb halak elszakítják a vékony zsinórt, vagy ami még nagyobb baj, elviszik mindenestől. Ha a kisvízi halász az ilyen gyenge szerszámmal nagyvízre kerül, nagyon óvatos. Ha észreveszi, hogy egy nagy hal szerszáma felé jön, kiabálással, göröngyök dobáíásával elzavarja, hogy az egész vagyonát el ne vigye az erős ragadozó, esetleg félmázsás harcsa. A nagyobb folyók, így elsősorban a tiszamenti halászok erős horogszerszámmal dolgoznak. A Tisza középső szakaszán, a nyárjasok, füzesek mentén száz és száz karó hajlik a folyó nyugodtan hömpölygő szőke vizére. Mindenikhez horog van kötve, s mindenik horog áldozatára les. A legegyszerűbb szerszámok ezek : lazahorog, csapóhorog, csáphorog a neve. A lazások szerszámai ezek. A horog maga primitív készítmény. Símítatlan kidolgozása a falusi kovácsok elnagyolt munkájának bizonyítéka. Erős, vastag horog kaszaoromból van kalapálva és edzve. A szaka gyilkos, éles és hegyes. Fülénél fogva egy 60—80 centiméternyi hosszú, vastag kenderzsinegre van kötve. Újabban a zsinórt nem kötik a horog fülére, hanem a horog fejét laposra kalapálják, a zsineget a horognyelén végigfektetik, vékony kenderfonállal erősen rácsavarják. Ez a fonaltekercs otyan erősen szorítja a zsineget a horog nyeléhez, hogy bármennyire rángatja a horogra került nagy, erős hal, azt a horog lapos füle megtartja. Sokszor nagyobb biztonság kedvéért erős telegráfdrótra köti a lazás. A zsineg ellenkező vége egy, vagy másfél méter hosszú lazakaró-ra van kötve. Erős hurokkötés ez az erősen a partoldalba szúrt karóhoz. A lazakarót alul egy mögötte