Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
169 partba vert kisebb 20—30 cm. hosszú karóhoz ki szokták kötni. Az így biztosított horog a partilaza. (IV. tábla 10.) A lazás rendszerint az örvénybe, a forgó-ba ereszti lazáját. Az örvény forgatagában ott ólálkodik a falánk harcsa. A lazahorgon eleven hal fickándozik. A harcsa nem kap döghal után. A halász eleven hallal felhalazza a horgot. A felhalazás maga is művészet. A lazás tapogatóval vagy versével apró keszeget, (Abramus vetula) vagy kárászt (Carassius vulgaris. Nils.), vagy menyhalat (Lola vulgaris Cuv.) fog. Legszívósabb a csuka (Esox Lucius), márna (Barcus fluviatilis), csík (Cobitis fossilis), orsóhal. Ez utóbbi legszívósabb. Az eleven halnak hátuszonya, vagy mint ők mondják a hátúszója, a sirinye (sörény) alatt óvatosan áthúzza az éles horgot. Vigyáz, hogy az áldozat gerincét, vagy nemesebb részét meg ne sértse a horog. Minél ügyesebb a műtét, annál tovább él a hal a horgon. Hideg vízben háromnégy napig él a halálra sebzett kis hal. (IV. tábla 1.) Orsóhalat és kecsegét nem kap el a harcsa, mert nincs pénze. Az így felhorgozott kis hal kínjában úszkál a horgon. Jön a nagy harcsa óvatosan. Ha tiszta a víz, meglátja a körülményt, nem kap hozzá. Kémleli áldozatját. Körül úszkálja. Pofájával, majd farkával csapdos a kis áldozathoz. A halálra rémült kis hal kétségbeesetten menekülne a nagy ragadozó elől. Rángatja a horgot, de nem szakad le róla. A nagy ravasz otthagyja. Majd ismét visszajön. A felhorgozott hal farkát otromba szájával óvatosan megfogja. Lassan addig húzza, míg le nem szakítja és jó étvággyal felfalja. Aztán elmegy. A halász megnézi a lazát és bosszankodik. 3 2 Zavaros vízben, különösen májusi zöldárban nem lát a hal. Mohón kap a felhorgozott halhoz és horogra kerül. — Hiába, csak a zavarosban lehet halászni ! A nagy hal menekülne. A horogkarót belehúzza a vízbe, úgy, hogy a halász már messziről látja, hogy szerencséje van. Menekülne. Erősen rángatja a horogkarót. Ha a horog rosszul edzett parázsvas, kiegyenesíti, vagy eltöri. Ez utóbbi esetben horoggal pofájában elmenekül. Némelyik öreg harcsa pofájában két-három horog található. Rendes, vagy kisvíz idején a kishalász nem használhatja a partilazáját. A hal lát, másfelől meg a Tisza fenekén is jár. Ilyenkor tehát fenéklazát csinál. Ez nem egyéb, mint 60—65 méteres jó erős kenderzsinegre egy szem horgot tesz. A pék végénél a zsinóron már egy hüvelyknyi vastag ólom is van. Az ólom arra szolgál, hogy a horgon felhalmozott hal vergődésében a fövénybe ne forgassa a horgot. Az ólomtól egy ölnyire egy nagy kő van felkötve, hogy a fenéklazát a Tisza fenekéig 3 2 Ecsedi I. : Poros országutakon. Hajtóvadászat a Tiszán.
