Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
158 pedig a háló zeg-zugos és bokrokkal benőtt part mentén meg ne akadjon, mindkét apacsra egy hosszú kötél, rántókötél van kötve. E köteleket az ellenkező parton tartja egy-egy ember. Ha a háló megakad, akkor ránt egyet rajta. ígv'biztosítja a háló útját a víz szélén. A négy ember pedig lassan vontat, jól vigyáznak, hogy a háló egyik széle előbbre ne menjen, mint a másik. A megriadt halak a lassan húzódó hálónak szaladnak. A háló ,,szebesz l í-e már akkor tele van hallal, mielőtt a háló az őrhálót elérné. (11. ábra) Mikor a halászok elérték a lerögzített háló előretolt apacsát, az ez oldalon levő vontatók abbahagyják a nehéz munkát. Fig. 11. ábra. A hálókat összehúzzák. Xetze Zusammenziehung. A halászlegények összekötik a mozgóháló apacsát az őrháló apacsával és várnak, míg a mozgóháló másik apacsa az őrhálóhoz közel nem ér. Ha ez megtörtént, akkor az összekötött apacsokat egy halászlegény felhúzza és a túlsó parton levő ember lassan áthúzza. Az így keletkezett körben a halak vadul úszkálnak, néhány elmenekül, de nagyon sokat megfognak. Embereink gyorsan szedik partra mind a két hálót és összegyűjtik a gazdag zsákmányt. Kevés halász alkalmazza ez összetett módszert, de azt állítják, hogy bőségesen fizet. A rekesztőhalászatnak hajtó és kerítőhalászattal való egyesítése a tiszaverés. A halászok mindig szeretik a halat verni,
