Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
159 zavarni. A megijesztett hal jobban ugrik, nem olyan óvatos, mint nyugalmában és hamarabb horogra akad. À tiszaverés késő őszi munkája a halászoknak. Rendesen a környék összes halászai összejönnek az utolsó nagy hajtásra. 2 9 Késő ősszel a Tisza vize erősen hűlni kezd. A hal mélyen jár, sebessége nagyon megcsendesedik. A halászszerszámokat beszedik. A környék halászai ez időre tartják a tiszaverést. A próbált halászok a Tisza mentén kimérnek egy alkalmas helyet. Olyat, ahol kevés a tönkö, elég mély a víz és a Tisza medre jó darabig egyenes. Ahol a víz megtekeredik, egy nagvszemű öreghálóval elzárják a vizet. Az elzárás úgy történik, hogy az öreghálót két jó erős karóval a két partba lecövekelik. Alsó, ónos inára nehéz súlyokat, sőt láncokat tesznek, hogy erős falként álljon. Tetejére a palánkon kívül kis ladikot kötnek. Ez a víz színtjétől pár arasznyira feljebb tartja a tetejt. Szükséges ez azért, hogy a szökőhal, mint a ponty, át ne ugorja. Ez az így kikötött háló „őrháló Ezután a halászok ladikjaikkal az őrhálótól szemközt, messze előre mennek. Mikor néhány kilométer távolságra el távoztak, a ladikok csata sorban állnak fel keresztül a Tiszán. Elől a bónésok, kecésck. Hátrább a nagyobb halászok a lapsolóval. Az egész hadjáratot vezető halászmester jelt ad. A kishalászok előre ciklendeznek. Szörnyen kiabálnak, bottal, doronggal, lánccal verik a Tisza vizét, riasztják a halat. A bonésok, kecések kis szerszámaikkkal hajszolják a halat, köztük a nagyhalászok húzóhálóval köröznek a Tiszán. Az egész halásznép lassan, de nagv zajjal közeledik az őrháló felé. Az őrháló közelében még egy utolsó nagy iramot tesznek. Itt a legnagyobb kiabálást, csörtetést viszik véghez és roppant verik a Tiszát. A bonék, kecék, lapsolók itt aratnak igazán. I la csak van a Tisza e szakaszában valamire való hal, most foglyul esik. Az ügyes számítással keresztülvitt tiszaverést bő zsákmány követi. Ezzel vége van a Tiszán a nyári halászatnak. Békét hagynak neki a téli jeges halászatig. Helyi jelentőségű, de érdekes rekesztőhalászat dívik a Sebes-Körös egyes szakaszán. Ez a ,,matatás". Itt a húzóhalászatot mint kerítő és rekesztőhalászatot fejezik be. A matatáshoz kilenc ember kell. Éspedig : két botlónivö, négy taposó, két mutató, egy turulyás. Ez a kilenc ember mind nekivetkezik és gázolja a vizet. Szerszámuk a 14 méter hosszú 21 1 Ecsedi I. : Poros országutakon. Debrecen. 1925. 38 -40. 11.
