Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

151 derékban még egy ,,öo//ó" is megrögzíti. A szárnyak az első karikánál jönnek össze, amelyből az első, vagyis nagy versek rögtön kiágazik. A versek négy madzaggal az utána következő második karikához van kötve. Alakja csonkakúp, hátsó nyílása ellaposodásba szűkül. A második vagy kisversek a negyedik karikából ered és a hatodik karikához van kötve. A karikák után jön a verse fara, melynek szemei egy madzagra vannak szedve és a madzagon nyitható vagy zárható. A madzag hosszan elnyúló vége a jó erős, néha kétágű farkkaróhoz van kötve. (I. tábla 16. kép.) Ez jobban beleszúrható a kotúba. A kétszárnyú verse a vizekhez és a halász anyagi erejéhez mérten lehet ötkarikás. (I. tábla.) Ilyet mutat be dr. Szabó Fig. 8. ábra. Halász köti a versét. Fischer verfertigt eine Reuse. Kálmán Kecskemét vidékéről, Sztripszky a Nyírség egykor virágzó halászéletéből egy pár szerszámot elbeszélés után közöl. Az igazi kisvízi halászok háromkarikás, egy versekes kis versét használnak. Ezeket a nádasok szélén vetik ki egyesével, míg a sík vízben csapatostól rakják ki. A verse összeállításában a kishalász nagyon leleményes. Ha a víz megengedi, a Kösélyben az az egy versét is megtoldja egy vagy két oldalán terelővel (T). Nem egyéb ez, mint egy másfél vagy kétméteres hálófal, melyet a verse szárnyaihoz tompa szög alakban fektet. Közepén egy középkaróval meg is erősíti. (II. tábla 1<S.) Az ilyen egyversekes versét a Berettyó mentén ,,hurca" vagy „hurdsza" néven ismerik.