Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

149 válogatás. A két versekfát felállítja úgy, hogy a nagyobbik elől, a kisebbik hátul álljon. A szép, egyenes vesszőből átdugdos egyeseket a két peremén kifúrt deszkákon, úgy, hogy csonkakúp keletkezik belőle. Ezzel elkészítettea verse „vesszőiét

1', ,,síp"-ját, vagy „versek"-)ét. (I. tábla 12.) E tölcséralakú betét hátulsó nyílása szabadon álló vesszőkben végződik és egy kis környílást hagy szabadon. Ezen a derékhal beúszhat, de vissza már nem tud jutni. A nagyobbik versekfán áthúzott vesszőt hozzáeresztik a verse testének oldalához. Mikor ez megvan, a versekfákat lehúzzák a vesszőről és kész a síp, vagy jobban kedvelt elnevezéssel a versek. Egy vesszőversében két versek van egymástól félméterre és erre építik a hengeralakú testet. Szép szál vesszőket fektetnek a verseken keresztül. A vessző vékonyabb részét az egyre szűkülő vége felé eresztik, a vastagabb részét e verse szája felé hagyják. A vesszők között két ujjnyi széles nyílást hagynak. A vesszőket 50—60 centiméter távolban keresztül ,Mímelik". Erre ismét a legvékonyabb vesszőt használják. A verse szűk végét bezárják, ehhez még egy hosszú farkat eresztenek vékony vesszőből. Ennek a segítségével emelik fel a versét használat közben a vízből. A verse lényeges alkatrésze az ajtó. Ezt a hátulsó versek mögött közvetlenül hagyják meg. A nyílásra pontosan záródó vesszőajtót tesznek, melyet egy hegyes fanyárssal tűznek a verse vessző oldalához, miáltal az be van zárva. Az ajtó arra szolgál, hogy itt rakják a versébe a köveket nehezéknek, és itt szedik ki a halakat. E munkák után elkészül a vesszőversék legegyszerűbb fajtája : a fenékverse. (I. tábla 8.) Ezt a versét a Tisza fenekére rakják le. Szárnya nincsen. A letevés úgy történik, hogy a versét először felkövezik, ezután leeresztik a Tisza fenekére, de úgy, hogy végén levő farkát vagy vesszőkötelét egy megjegyzett helyen megerősítik. Ha most már időnkint a versét meg akarják nézni, a ,,kormányövező kaccsá-1 farkába akasztják és ezzel felemelik a versét. A verse szájára sokszor hosszú és leveles fűzfagally-csomókat kötnek, egymással szemben négyet. Ez arra való, hogy mikor a versét a vízfolyás irányában elbuktatja, a hal pedig a folyással szemben úszik, belejut a leveles gally közé és gyanútlanul belejut a versébe. A vesszőversék fejlettebb faja az ,,egyszárnyú verse". Készítése másfél, két méter hosszan meg vannak nyújtva, át vannak túmelve és a felső himelés fül alakjában nyílik ki, ami a kezelés megkönnyítésére szolgál. A kinyújtott vesszőszálak legtöbb esetben szabadon végződnek. Az egyszárnyú vesszőversének legtöbb esetben nincs farka. Ha van, akkor ezt a verse magas-