Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

138 halásztak. A vizekből feltépték a hinárt, összenyalábolták és úgy húzgálta egy ember vagy két ember a vizén és elég szépen fogtak is vele halat. Ha már pár napig húzgálták, a hinár összetört, elhajították. Mikor halászni akartak, újat, frisset téptek. Ez a halászati mód még a madzaghálók alkalmazása előtt volt divat. Nem volt sokkal érdektelenebb az a halászati mód, amit a Kállók és Berettyó mentén láttam. Az emberek felkötözködtek a folyó, meder vagy tó partján, derekukra erős házi vászonkötényt kötöttek, a kötény két szabad végét két kezükkel megfogták, a víz alatt kiterjesztették közel a víz szintjéhez és úgy törekedtek előre. Néha, ha halat sejtettek, két kezükkel összecsapták és hasukhoz közel szorították a kötényt, a vízből kiemelték és így fogtak néhány pontyot vagy csukát. Ehhez hasonló Tiszacsegén a szükség kendö-\e\ való halászat. Ez kenderből kötött lyukacsos kendő, 80x100 cm. nagy. A magyar nekivetkezik, derekára köti, két kezével maga előtt tartja és sétál a vízben, maga előtt tartván a kötényt kiterítve. A kendő menetközben szűri a vizet, ha egy-egy hal beleakad, magához szorítja és megfogja. Egyszerű, ötletes, szegény embernek való mód. Ezt a halászatot nagy fiúk és férfiak is több helyen űzték. Halászás fáskosárral. A kisvizek mentén általános szokás, hogy előhoznak a fáskamarából egy vesszőkosarat és azzal elindulnak halászni. Meztelen lábakkal belegázolnak a sekély vízbe és a kosarat meregetik a vízbe. így szűrik a vizet. Ha a kosárba hal akad, kivetik a partra és az ottálló gyermek összeszedi és zsákba hányja. Az egész kisvizeken, az alföldi vadvizeken, pecéken, kadarcsokban a rekesztő halászatnak nagyon brutális módja, a haltaposás van divatban. E kis vizek nyár végén egészen leapadnak. A verse, vész, kimarad a vízből. Az apróbb, kisebb igényű halak szerencsétlen helyzetükben a kotúba menekülnek. A szegény ember jól tudja ezt. Szerszámát félreteszi és embereivel vagy családjával elkezdi járni, tapodni a kotút. Taposás által a víz a sárba vesz, a hal pedig nem tudván oxigénhez jutni, kínosan vergődik a sár tetején. Elúszni nem tud, mert még a gödrökben is alig van annyi víz, hogy a hal testét elfedje. A lyukakban vergődő halakat zsákra hányják, és így viszik a kunyhóhoz, ahol megmossák és így kerül a piacra. Kegyetlen halászó mód : kitapossák a szegény halakat a vízből. Ez a tiltott halászat sok helyen nagyban megy. Azok a földmívelők, akiknek pecéjük van és halászni akarnak, nyár végén lóval tapostatják meg a vizes sarat. Hosszú féken épúgy járatják körbe-körbe a lovat, mint a szérűn. Megtörténik, hogy