Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
A Déri múzeum működése és állapota 1933-ban - A felügyelőbizottság ülései. Kül- és belföldi kapcsolatok továbbfejlesztése
15 életbelépésétől kezdve a közigazgatás átszervezéséig annyi lelkesedéssel és szeretettel működött. A múzeum óhaja volt, hogy Sesztina Jenő erre a helyre visszatérjen és a múzeum óhaja, hogy még sokáig tisztelhesse legértékesebb és leglelkesebb barátai között. * A kid- és belföldi kapcsolatok kifejlesztése szempontjából multévi Jelentésünkben — tisztán és önzetlenül a vidéki közgyűjtemények érdekében — közölt elgondolásaink (a múzeumi dotációk, szervezetlenség, külföldi kapcsolatok) visszhangra találtak ugyan, de cselekvést nem váltottak ki. Ez érthető is, mert hiszen a felvetett gondolatok megoldási lehetőségei mindig legalább is két szempontból bírálhatók el és a megvalósításuknak ezenfelül is súlyos akadályai vannak. Általában decentralizációs elvek gyakorlati kiviteléhez széles térségek szükségesek, amiből következik, hogy minden kis államnak sorsa a minden vonatkozásban 100%-os centralizáció, melynek tagadhatatlanul sok jó oldala van. így az anyagiakban szűkölködő vidéki intézetek örömmel fogadják az állami segélyeket, a szellemi támogatásokat és néhány kivételével nem érzik hiányát annak sem, hogy nincs saját fórumuk, hol dolgozataikat, elgondolásaikat, helyiérdekű közleményeiket publikálhatnák. Pedig ez volna minden múzeumnak az egyedüli eszköze, mellyel mind a bel-, mind a külföldön magát, városát, ismertté, illetőleg nemzetét ismertebbé tehetné. Bármikor is fog dűlőre jutni az összes magyar közgyűjtemények egységbeszervezésének ügye, nem volna szabad szemelől téveszteni azt a mindenkori fontos kérdőjelt, hogy vájjon a vidéki múzeumok bajait a vidékiek megkérdezése nélkül lehet-e orvosolni vagy sem? A Déri-múzeum igazgatósága mindent elkövet, hogy a már megkezdett úton külföldi kapcsolatait elmélyítse s ezáltal fenntartó városának és nemzetének kultúrtörekvéseiről életjelt adjon. Már az 1931. évi Jelentésben beszámoló jelent meg arról, hogy Metzger-Watanabe Nándor, a japán-magyar kapcsolatok kiépítésének lelkes harcosa, állami támogatással megszervezte Tokióban az első magyar képző-, ipar- és népművészeti kiállítást, melynek mintavásár jelleget adott, hogy a magyar műipari termékeknek piacot szerezzen. Erre a kiállításra a múzeum Metzger-Watanabe felkérésére 16 darab válogatott néprajzi tárgyat és 24 darab fényképnagyítást adott azzal a megbízással, hogy a kiállítás után ajánlja fel azokat csereképpen az illetékes tokiói múzeumnak. A kiállítás 1931 karácsonya körül zajlott le. A tárgyakat
