Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

116 ill. köt. 197. 1. — 3

U Pesty Fr., .Magyarország vízhálózata a régi korban Száz. 1867. évf. 71. 1. — 3

1 U. o. 71. 1. — 3

2 Zoltai Lajos, A piacutcai nagyhíd. Egyéb hidak, pallók és az első burkolás Debrecenben. Debreceni Üjság—Hajdúföld, 1934 ápr. 29. szám. A nagyhíd képe, Szűts István, Debrecen város tört. II. 530. 1. után a régi városháza épületét ábrázoló mellékleten. — Evlia Cselebi szerint Kanizsa, Csanád, Hatvan utcáit deszkapadlóburkolat fedte. Lásd dr. Karácson Imre, Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi utazásai 1660—1664. Bp. 1904. M. Tud. Akad. kiadása. 1. 507. és u. a. 1664—1666. Bp. 1908. II. 108. és 223. 11. — 3

3 Pesty Fr., Temesvár. Száz. I. évf. 196. 1. — 3

4 Pesty, Magyarország vízhálózata i. m. 71. 1. —- 3

5 Evlia Cselebi értékelését lásd Szekfű Gyulától a „Török történetírók" III. köt.-hez (Bp. 1916. Akad. kiadása) írott Bevezetésében. Eszerint a tipikus keleti író túlzott és költött leírásaiból nem lehet kihámozni a történeti igazságot ; munkája „nem történeti kútfő". Ha azonban az utakra, palánkokra, városokra vonatkozó megfigyeléseit nézzük, azokat lényegében elfogadhatóknak vehetjük, mert pl. megsokszorozhatta a városok házainak számát, a várfalak és tornyok nagyságát, de nem volt semmi oka arra, hogy az egyes részletekel másképpen adja elő, mintahogy azt ténvleg látta. Egvkorú okmányok állításainak valódiságát sok esetben igazolják is. — 3

6"Evlia Cselebfid. m. I. 173. 1. — 3

7 U. o. I. 189. 1. — 3

8 U. o. II. 54. 1. — 3

9 U. o. II. 148. 1. — 4

0 Kropf Lajos, Francia adatok az 1664. évi szentgotthárdi csatához. HtK. 1915. évf. 166. 1.— 4

1 Dr. Baktav Ervin, Körösi Csorna Sándor útja. A földgömb 1934. évf. 4. sz. 126. 1. — 4

2 Szirmay, Szathmár vm. i. m. 172—173. 11. — 4

3 Takáts Sándor dolgozatai : A magyar molnár. Száz. 1907. évf. 52—-56. 11. ; A magvar malom u. o. 143—160. 11. ; A magvar faragó molnárok. Rajzok a török világból Bp. 1915. Akad. kiad. II. köt. 422—463. 11., egy képpel. -— Lambrecht Kálmán, A magyar malmok könyve. Történeti anyag. Iparosok olvasótára XXI. évf. 1915. 8—9. sz. Bp. Lampel. 1915. — Bennet—

Elton, Historv of corn milling. Liverpool, 1898—99. I—II. Ismerteti : Kropf Lajos GtSz. 1899. évf. 188—191. li. — A felsorolt munkákban a további irodalom. — 4

4 Takáts Sándor, Az Ecsediláp eresztése. GtSz. 1899. 13. és 27. 11. — 4

5 U. o. 2—3. 11. — 4

6 U. o. 552. 1. •— 4

7 Takáts, A magyar faragó molnárok i. m. 445. 1. — 4

8 Gallacz, Monografia i. m. I. 407—8. 11. — A 203. lapon olvassuk Huszár Mátyás megfigyeléseit, melyeket Dissertatio Hydrografica regionis fluviatilis quator Crisonum et Berettyó Pest, 1823. című munkájában közölt. Elmondja, hogy a Berettyón olyan gátas malmokat talált, melyeknél, bár nem őröltek és az árvíz már szétterült a gátak előtt, mégis a zsilipet teljesen zárva találta. Szerinte is a Sárrét keletkezését a malmoknak lehet betudni. — 4

9 Kaán Károly, A magyar Alföld i. m. 48—49. 11. — 5

0 Takáts, A Szamos szabályozása i. m. 552. és 563. 11. Itt említjük meg, hogy valamikor a folyókon az ú. n. „rucalápozás" volt szokásban, mely abból állott, hogy a folyó partján összegyűjtött 100—200 öl tűzifát kedvező vízálláskor hasábonként a folyóba lökték,, melynek sodra 50—100 km.-re is elvitte s a rendeltetési helyen kihalászták (Gallacz, Mon. II. 380. 1.). Finnországban lényegében ma is megvan. — A hegyekből az Alföldre futó folyókon kősót is szállítottak. — Szirmay Antal Szathmár vm. c. munkájában beismeri, hogy a gátas malmok miatt sokszor a lakosság érett vetése elpusztult, de azzal vigasztalja magát, hogy a földet zsíros iszap fedte be és jóízű kecsegék és potykák kártalanították a lakosokat (I. Rész. 17. 1.). Sokan szeretnek arra hivatkozni, hogy a XVII. sz. körül a magyar népet az elmocsarasodott Alföld mentette meg a végpusztulástól. Oda menekültek az üldözöttek, a bujdosók, nvomorultul tengetve életüket. -— 5

1 Gallacz, Monografia i. m. I. 422. 1. — 5

2 U. o. I. 431. 1. — 5

3 U. o. II. 81. 1. -