Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
108 jöttek, . . .ilyen földből készült várat építettek. Mivel .. .csupán földárkai vannak, azért nevezik Tatárvárnak". 13 7 Hogy mennyire a szükség és az alkalom szabja meg az egyes védelmi formákat, bizonyság reá az a sorompós tábor, melyet Evlia csapatteste Valpó vára elhagyása után a Drávaparton az ellenségtől való félelmében készített. ,,. . .a hegyekben fákat vagdaltunk le és egy szempillantás alatt sorompókat készítettünk ; a lehetőség szerint árkokat ástunk s azok közé vonultunk." 13 8 Ehhez hasonló, de sokkal nagyobbszabású, hatalmas torlaszokkal mindenfelől megerősített, az erdős hegyes-völgyes terepet védelemre kihasználó székely tábort ír le Evlia a ,,Kutuk"szorosból. 13 9 Végtelenül érdekes annak a hatalmas, fatörzsekből épült határtorlasznak a leírása, melyet Evlia Zrínyi Miklósnál jártakor a Dráva-folyótól a Száváig látott és kirintinek nevez. „Sem várhoz nem hasonlít, sem tábori sánchoz. A kirintiben levő égig érő fákat nem vágták le s így egész erdővé tették. Ezek magukra hagyva már 800 év óta meg vannak, azért most évenkint néhány ezer ember ide összejön s százezernyi fát letördelve, az előző évben letördeltek fölé hegy módjára felhalmozzák és innen nevezték a tartományt Kirintinek." 14 0 Más helyen azt mondja ugyanezen a vidéken látott sáncárokról, hogv a „sánc felé fát és rőzsét raktak és többszörös védősáncokat építettek." 14 1 A sáncárkok és torlaszok után fejlődésben az egyszeres palánkfal következik. Evlia írja Eszék külvárosáról : „vastag fagerendákból készült egyszeres palánkfallal övezett". 14 2 Világos megkülönböztetés a kettős tölöttt palánktól. Jelentéktelen kis menedékhelyek ilyen egyszeres, esetleg sövényfonásos és tapasztásos palánkkal is megelégedtek. A kettős töltött palánkkal és mocsárral körülvett alföldi erődítmények közül a legrészletesebben írja le Evlia Cselebi Temesvár at és Kanizsát. Az előbbinél azt is megmagyarázza, hogy miért épült fából. „Ez a vár —- írja Evlia — a Temes-folvó mocsarában oly módon áll, mintha teknősbéka feküdnék a vízben ; négy lába a négy nagy bástya, a belső vár a feje, teste pedig a vár egész terjedelméhez hasonlít ; ötszög alakja van. Sem tégla, sem kő nincs benne, hanem az egész vastag tölgyfából készült erődítmény. Fonott sövénykerítése olyan, mintha vékony, fényes falkerítés lenne. Az ügyes építőmester ezt a kerítést vadszőllőből készítette s gipsszel és mésszel bevonva fehérszínű várat épített. A belső tömésvár kettős magas cölöpsor, melynek közét az ügyes mester cementtel, mésszel, gipsszel oly tömötté tette, hogy az ágyúgolyók, ha a falak közé mennek is, az ágyúk repesztéseitől éppen semmit sem kell félni, mint a
