Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
97 szállították. A törökvilág ezeknek járását erősen megcsappantotta, de ugyanakkor elterjedt gátasmalmok elszaporodása pedig csaknem megszüntette. Az elmocsárosodott folyókon a XVI. és XVII. században, amikor lehetett, a sót is szálakon, tutajon szállították. 8 6 A hajókat, naszádokat, sajkákat a hajóépítő-telepeken az ú. Ii. schopper (super) mesterek készítették. Az elnevezés mutatja, hogy a mesterség Nyugat felől került hozzánk. A dunai hajóépítő-telepek között, Bécstől Nándorfehérvárig, a komáromi volt a legnagyobb. A Tiszán Titelnél, Beesnél, Szegeden, Szolnokon, Máramarosban, továbbá a felvidéken Bártfán s a XVIII. században más helyeken is találkozunk hajóépítő-telepekkel. 8 7 Állítólag Zápolya Jánosnak a Tiszán 1528-ban hajóhada állomásozott. 8 8 I. Ferdinánd a tiszai naszádokat Felsőmagyarországon, Máramarosban építtette gmundeni mesterekkel, akik 1552-ben 30 naszádot szállítottak, amikor is 140 új naszádra kaptak rendelést. Ezek azonban Szolnok eleste miatt nem készültek el. Azonban tény, hogy a német mesterek több vidéken betanították a magyar ácsokat a hajóépítés mesterségére. 8 9 A hajóépítéshez sok és válogatott faanyag kellett. A XVI. és XVII. században a hajóépítő telepekre a faanyagot gyakran messze vidékről szállították, így pl. Bécsbe a Dráva és Száva közti tölgyerdőkből. Azonban már a XVIII. században a hajóépítő mestereket küldték az elegendő és jó anyagot szolgáltató erdőségekhez. így került 1718 körül Máramarosszigetre tizenkét mester, akikhez később újakat is küldtek. Egy-két esztendő se telt el, már 1722-ben Csap közelében, Tárkányon négy hajómester és egy csomó ács működik. Az egyik gmundeni mester Máramarosszigeten fűrészmalmot készített és a hajózást Tárkánytól Tiszaújlakig berendezte. Hajóépítőtelep volt Bocskón is, hol 1735-ben harminc tanult mester dolgozott. 1739-ben Tokajban Szeged részére kompokat készítettek. 9 0 Kérdés, hogy milyen berendezésűek voltak ezek a régi hajóépítő-telepek a Tiszaparton? Szolgálhatott-e a panyolai faépítmény ilyen célra vagy sem? Valóban semmi vonatkozást nem találunk a hajóépítés és a panyolai építmény szerkezete között. Az északi palánk, a kétoldali rekeszkarók, a talapzat rőzseborítása, a hidlásdeszkák teljesen ép, horzsolás nélküli felülete, a faragásból származó forgácsok igen csekély volta stb. mind-mind ellene mondanak egy hajóépítő-telep elgondolásának. Még kevésbbé szabad valamely folyami kikötőre gondolnunk, amilyenekről különben tudomásunk van. Általában a folyami hajórajok erdős kanyarulatokban vagy szigetek mögött húzódtak meg. Ahol ilyenek nem voltak, ott mesterséges torlaszokat, folyamparti palánkot építettek, melyek a hadihajók-
