Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom

81 viszonyaira is. így könnyen elképzelhetjük a község határában az egymást érintő, magasabb fekvésű galéria-erdőkkel övezett mély tavak, nádfoltos mocsarak és lápos rétek váltakozását, azt az örökösen párolgó, mocsárszagú buja tájat, mely vizeiben a halak és kétéltűek osztálya, erdőiben a különféle madárrendek kimondhatatlan tömegű lármás világának szolgáltatta az őstermészet gazdag kebelét. Ismeretes, hogy mind az összefüggő nagy erdőségek, mind a nagy terjedelmű lápok, mocsarak lehetetlenné tették a megtelepedést. Egyrészt járhatatlanok voltak, másrészt nem lehetett bennök tájékozódni. A nyílt, erdővel csak helyenként borított szavanna-szerű területek, amilyennek Bihar nyugati Fig. 4. kép. Felsőbihari tájkép. A Kálló és mellékcsatornája Konyártól DK-re. Balra a palló mellett a rézkori temető helye. Sőregi felv. 1931 őszén. Landschaftsbild vom Com. Ober-Bihar. Der kleine Fluss Kálló und sein Nebenkanal südöstlich von Konyár. Links beim Steg ist die Stelle des kupferzeitlichen Friedhhofes, Phot. Sőregi im Herbst 1931. széleit is részben gondoljuk, voltak a legalkalmasabbak az őskori településre, míg a vándorlásnak és kereskedelemnek a folyók nyújtottak egyoldali védelmet és el nem téveszthető irányt. IIa azonban arra gondolunk, hogy e buja tenyészet közepette minden élőlény nyomorultul ki volt szolgáltatva a borzalmas mérvű szúnyog-világ gyilkos és szakadatlan hajszájának, a malária elsorvasztó lázgyötréseinek, a legszélsőségesebb