Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom

1. Előzmények. A temető felfedezése. 1931 augusztus 26-án a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályában jártam, ahol Hillebrand Jenő dr. igazgatóőr szíves volt átengedni azon rézkori lelőhely megvizsgálását és megvallatását, melyet neki a Debrecenhez közel fekvő biharmegyei Konyár község határából, tehát a Déri múzeum kutatóterületéről Kiss Vilmos dr. községi orvos röviddel azelőtt jelentett be. Az első szemleút és próbaásatás elvégzése ügyében szept. 12-én levélben kerestem fel Kiss Vilmos dr.-t, azonban beregmegyei kutató útam, továbbá a debrecen—csigekerti és alsójózsai közbejött ásatások miatt csak október 14-én utazhattam ki először Konyárra. Ezen a napon Bakó Mihály főjegyző által rendelkezésre bocsátott községi fogaton Kiss orvos szíves kalauzolása mellett megtekintettem a falu DK-i oldalán, a Kálló jobb partján a rézkori lelőhelyet, továbbá a község K-i határában a mái* korábbról ismert Testhalmokat és a vasúti vonaltól É.-ra, a Lichtschein-tanya és a falu közti — akkor felszántott — területen jól látható törmelékes szürke foltokat, melyek középkori település nyomainak látszanak. A rézkori lelőhelyre még 1930 őszén akadtak. A község a falu keleti széle mentén folyó Kálló beiszapolódott medrét akarta kitisztíttatni és hogy ezt könnyebben megtehesse, pár lépéssel felül attól a helytől, ahol a 102. sz. magaslati pont felől jövő csatorna a Kállóba torkollik és ahol azon egy gyalogpalló vezet át : a falubeliekkel a medret a víz feltartása céljából földgáttal rekeszttette el. Ehhez a gyorsmunkát igénylő gáthoz a földet közvetlen a Kálló partjáról ásták, amikor is a második ásónyomon több helyen emberi csontok és agyagedénytöredékek kerültek felszínre. A leletek legnagyobb része veszendőbe ment, mert a munkások azokat egyetlen ,,tejesköcsög" és néhány csont-cserép kivételével a gátba hányták és később a feltorlódott .víztömeg a gát földjével együtt magával sodorta. Ez az egy edény szerencsére Kiss dr. kezeihez jutott, aki mint lelkes műkedvelő régész azonnal felismerte annak értékét és a következő év nyarán az edény rajzát bemutatta a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában. Ezzel a cselekedetével a