Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom

78 magyar régészeti tudománynak igen becses szolgálatot tett, mert felhívta az illetékesek figyelmét egy új rézkori temetőre és így annak megmentése és ismerete elsősorban az ő érdeméül tudható be. Kiss Vilmos dr. úrnak e helyefi is leghálásabb köszönetemet fejezem ki nemcsak ezért a példás magatartásáért, hanem azért is, mert egyrészt a nála összegyűlt leleteket készséggel átengedte a Déri Múzeumnak, másrészt pedig, mert szíves vendégszeretetének gyakorlása mellett időt, fáradságot és anyagi áldozatot sem kímélve állott mindig az ásatásoknál segítségemre. Ugyanúgy köszönettel tartozunk Bakó Mihály főjegyző úrnak, illetve a konyári közbirtokosságnak az ásatás engedélyezéséért s végül Hillebrand Jenő dr. nemzeti múzeumi igazgató-őr úrnak, tisztelt barátomnak, a magyarhoni rézkori kultúra legkiválóbb ismerőjének és rendszerbefoglalójának, a lelőhely szíves átengedését és bizalmát e szerény dolgozattal kívánom meghálálni. 2. A táj leírása. Természeti viszonyok. A felsőbihari Konyár község határa, a nyíri erdők végződésénél, még a Nyírség tájegységébe tartozik. Maga Konyár falu rendnélküli, raj szerű településével a Nyírség déli peremének egyik magános homokbuckáján fekszik, mely bizonyára már későn s kissé távolabb csapódott ki a Nyírség testéből. Ez a betelepült bucka az egykori északi és nyugati szelektől mozgatott futóhomok-vándorlás helyhezkötött tanujaként szigetszerűen emelkedik ki környezetéből, K felé jellegzetesen kidomborodva. Körös-körül a Nyírség alapját is képező lösz-, illetve itt már alluviális folyami és tavi képződményekkel rakódott kopasz és lapos hátak között kisebb-nagyobb apró lefolyástalan medencék víztükrei csillannak fel, melyek a legutóbbi években érthetetlen módon könyörtelenül lecsapoltattak, hogy helyükön semmire sem használható, sivár szíkfoltok meredjenek az égnek. A félkörben települt Konyár község K-i ölében (Fig. 2. kép.), továbbá Derecske és Konyár között, főleg pedig Konyártól K-re a legutóbbi évekig a fátlan lapos tájat ilyen lefolyástalan vízállások, szíksótartalmú tavak tették festőivé, melyek közül egyedül a fürdővé alakított konyári Sóstó nincs pusztulásra ítélve. A hajdani vízbőség és mocsárvilág emlékét itt-ott zsombikos fenekek és kisebb nádasok őrzik. Körültekintve, közel és távolban, szinte szabályos elosztásban, őskori mesterséges halmok domborodnak fel, számszerint mintegy 6 darab. Ezek az alföldi tájakra jellegzetes földépítmények még itt nincsenek megvallatva. Rajtok túl, ÉK-nek nézve, a Nyírség erdőinek kékbevesző sávjai szegélyezik a horizontot.