Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Régészeti kutatások - A panyolai tölgyfaépítmény háromrendbeli ásatásának története
46 zivatar és hosszas eső verte haza a dolgozniakarókat. Október 4-én jó idővel indult a munka. Múzeumőr a földet az építmény egész felületéről, a karósorok és az északi palánk tövéről eltakaríttatta, úgy hogy a hosszanti törzsek, a faragott padlódeszkák és az azok közé átlósan helyezett alkatrészek szépen előmutatkoztak. A baloldali Hlb, IVb, Vb sz. cölöpök alsó részét, továbbá a felsősori utolsó kb 20 m hosszú nagy törzs ÉNy-i, valamint egy kivételével a kereszt-törzsek végeit is a nagy nyesett partfal töve fedte. Ez szándékosan hagyatott így, nehogy a DK-i végen a levegőben lógó rész súlyától az egész alkotmány felbillenjen. Múzeumőr az alkatrészek számozását, jelzését fehér olaj festékkel készítette és a vízbehányt földterrasz legszélén földemelvényt rakatott a panoráma fényképfelvételek jobb eszközlése végett. Okt. 5-én a munkások száma már 14-re szaporodott. Néhány órai számozási és tatarozási munka után a még okt. 3-án este érkezett Kozmán Leó Déri-múzeumi fényképész az építményről a felső partszélről, a terraszról, csolnakról és a túlpartról összesen 23 felvételt készített, melyből 5 a panorámaképet alkotja. Ezután az ásatás vezetője az építmény víz felett függő és jórészt megcsonkított DK-i végét a :2 sz. alsósori nagy kereszttörzstől kifelé 120 cm.-re keresztben levágatta és a becses : 1 sz. hatalmas kereszttörzs kivételével, a faanyagot feldarabolva a föld tulajdonosai részére a terraszra rakatta. E nehéz munkálattal egyidejűleg múzeumőr méréseit, rajzait és részletfelvételeit készítette, mely után megkezdték a cölöpök, karók és a palánk felszedését. Általában a felszedés és felhordás, mely okt. 6-án folytatódott, a derék értelmes munkások erejét valóban próbára tette. A nagy törzseket emelőrudakkal, kötelekkel mozgatták ki helyökből, a mélyen levert hegyezett karókat és a cölöpök egy részét a hozzájuk láncolt csapórudakkal feszítették fel, miközben tövét vízzel öntözték. Az olyan nagy cölöpnél, mint pl. a Ilj számú, melynek hegyezett vége 240 cm. mélyen volt leverve a kék agyagba, csak mély körülásással boldogultak. Az emberek a kisebb alkatrészeket vállon vitték fel a földlépcsőn, a nehezebbeket, mint padlódeszkák, cölöpök, két kötél segítségével úgy, ahogy pincegádorból szokták a borral telt hordókat felfelé görgetni és ahogy a tiszamenti szegény emberek a nehezebb uszadéktörzseket szokták a meredek parton hasonló módon felhengergetni. Sokkal körülményesebb volt azonban és sokkal több gondot okozott a nagy hosszanti törzsek felszedése Erre a célra múzeumőr az egyik tarpai műmalomból acélláncos csigasort (Flaschenzug) bérelt ki és annak kezelésével egy gulácsi lakatosmestert bízott meg. Okt. 7-én egy nagy üggyel-bajjal, fáhozkötött emelőgéppel felhúzatott hosszanti törzsből a
