Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Régészeti kutatások - A panyolai tölgyfaépítmény háromrendbeli ásatásának története
47 part szélén túl nyúló hatalmas bakot állítottak és a csigasort arra szerelték. Ettől fogva könnyen ment a munka. A gépből lenyúló láncot a part tövéhez görgetett törzs közepére kötötték és egyetlen délután 9 drb 15—25 mázsás nagy törzset emeltek a part felé. Okt. 8-án tovább folyt a felszedési munkálat. A felsősori hosszanti törzsek felkerülése után kitűnt, hogy az alsósori törzsek sokkal vastagabbak, hatalmasabbak ; annyira, hogy azokat fekvésükben semmiféle áradás nem fogja tudni megmozgatni. Ebben a tudatban múzeumőr az alsósori- és az összes nagy kereszttörzseket helyén hagyta elhatározván, hogy a még rendelkezésére álló pénzből a felszedett alkatrészeket Panyolára szállíttatja egy esetleges bárholi és bármikori újraösszerakás, vagy modellkészíttetés eshetőségeire gondolva. A levágott rész alatt megmaradt, egyik végével a vízbeérő : 1 sz. legnagyobb kereszttörzset sok fáradsággal az építményre húzták fel. Miután az érdekelt panyolai földtulajdonosok a részükre összerakott faanyagot átvették, egy felfogadott merész és hírhedt panyolai fuvaros a felszedett alkatrészeket, összesen 121 darabot már okt. 9-ére, azaz vasárnapra virradóra beszállította a községháza udvarára, hol a jelzett és számozott darabok rendbe rakatván, Csonka László főjegyző gondjaira bízattak Sőregi múzeumőr a kifizetéseket elvégezve, azon az úton, melyen jött, visszaszekerezett Vásárosnaményba, honnan 10-én hajnalban utazott Debrecenbe. * A harmadik ásatás tulajdonképpen semmi újat nem hozott, ellenben még jobban alátámasztotta az ásatásvezetőnek amaz ideiglenes feltevését, hogy az építmény nem egyéb, mint mocsárral körülvett valamely erősség „magyar módra" épült döngölt agyagfalának tölgyfa talapzata a kétoldali rekeszkarók lecsonkult maradványaival és az egészet oldalról támogató cölöpökkel, továbbá az építmény végéhez csatlakozó palánkkal. Panyolai öregek állítása szerint ez az építmény a part omlása következtében kb. 20—25 éve pusztul, szakadozik a • Tiszába, tehát hozzávetőleges számítás szerint DK-i irányban 100—120 m. hosszúra nyúlhatott. Ha pedig meggondoljuk azt, hogy a feltárt palánk karóihoz teljesen hasonló karók ma is látszanak az ú. n. Holttúr torkolatánál a Tisza meredek partjában, az építmény ÉNy-i sarkától ugyancsak DK felé csaknem hasonló távolságra : akkor ezekben a karókban azt a másik palánkot sejthetjük, amely a talapzattal egykoron érintkezve, azzal együtt az erősség DK-i szögletét alkothatta. Ez alapon
