Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"258 zendő kalap mellé, mindannyiszor, akárhányszor mellétette vagy tűzte, saját pénztárunk javára elmarasztaltatik 1.50, azaz Egy forint és ötven krajcárra osztrák értékben".

7

1 A darutollat főként a pásztorok viselték és viselik ma is. Ezek babráltak vele. Gőzölték és úgy görbítették, fésülgették, göndörítették, míg végre szép lett. Ma is, ha egy tollra szert tesznek, próbálgatják, jobbos-e vagy balos. Eszerint teszik kalapjuk jobb- vagy baloldalához. Fig. 77. ábra. Gulyás számadó túzoktollat, a csikós számadó darutollat visel a kalapja mellett a Hortobágy-pusztán. Kranich- und Trappenfeder, als Zierde am Hut der Hirten auf dem Hortobágy. A darutoll mindig a virtuskodó, betyáros legények, a „bettyárfattyúk" kalapdísze volt. Ezért kurjant fel így a csárdában mulatozó legény és hívja párviadalra társait: ,,Gyertek ide darutollas legínyek ! Hej de legínyek ! Hadd tuggya meg a babám, meg a zsandár kapitány: Ki a legíny a csárdába igazán." (Népdal.) 7

1 A Debreceni Kalapos Társulat jegyzőkönyve, 1877 január 20-án a Déri-múzeumban.