Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"259 Mióta a daru megfogyott és a törvény is szigorúan tiltja a vadászatát, darutoll helyett túzoktollat tesznek a pásztorok kalapjukhoz. A csínos gulyásszámadó vagy bojtárok kalapjához pompásan simul a széles, lapos tarka túzoktoll. A nyalka csikós ínég mindig darutollat keres a kalapja mellé. A darutoll mellett gémtollat is viselnek tollbokrétának. Főként a szürkegém válltollait és bakcsó vagy vakvarjú (Nycticorax nictikorax L.) konty tollait használják kalap mellé. Mivel a gémtoll hosszú vékony, azért rendesen rozmaring ágat tettek mellé. Együtt tették a kalaphoz. A vadászok nagyon szívesen a vadgácsér ruca kunkorgós farktollát és a fácán melltollát szokták kalapjuk mellé tenni. Ezen kívül a seregély, kékcsóka tollait is teszik a kalap mellé. A gácsérruca kunkorgós farktolla annyira kedves népünk szemében, hogy nótába foglalta : Valamennyi gácsír ruca. .. M innék kunkorgós a farka, Valamennyi betyáros légin van M innék menyecske szeretője van. A tanyai lakosság fiataljai, gazdák és cselédek a göndör liba fehér hullámos tollát is szívesen hordták kalapjuk mellett. A Felső-Tisza mentén a gémtollat, meg a libatollat nem becsülte meg az árus úgy, mint a darutollat, nem tündököltette deszkán, hanem csokorba fogta és az ujjas felső gomblyukába dugta, ha valaki venni akart, onnan húzott ki egy szálat. A göndör liba tollából olcsón sokat vett a legény és körül rakta kalapját. Igen szépen lógott lefelé a sok toll a kalapon körül. A tanyai cselédek, szolgalegények szerették ezeket a tollakat nagyon. A Hajdúságban egy emberöltővel ezelőtt a kocsisok és a napszámosok a kakas görbe farktollait nagy szeretettel tűzték kalapjuk mellé. A debreceni gazdák még jól emlékszenek arra az időre, mikor nyomtatásra vagy tengeritörésre megfogadott napszámosok kokastollason jöttek a debreceni tanyákra. A kakastoll viselését a felsőtiszai, bodrogközi ember elítéli, bizonyára azért, mert neki radtolla volt elég. így csúfolódik : Kakas talu nem bokréta, Bolond ember, aki hordja. Ezzel szemben a debreceni tanyákon pedig büszkén dalolják : Mán ezután, mán ezután kocsis leginy nem leszek, Kalapomho, kalapomho kokas tollat nem teszek, Mer a kokas kukoríkol hajnalba. Kikijáttya hun jártam az iccaka. 1T