Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"251 Máskor meg csak a vad belét vetik ki, azután a napon, vagy a kemencében megszárítják és így használják csalinak. A csalit vadászáskor kiteszik. A vadász az előre megásott gödörbe húzódik. A csalit maga elé a víz szélére teszi. A libák, rucák este húznak. Észreveszik a kitett libát, leszállnak hozzá és a vadász ezt a pillanatot használja ki és lő rá. A lesben álló vadász néha az egyes madarak hangját utánozza. A madár elhiszi, feléje száll, erre lelövi. így eleven kacsával vadkacsát csalnak elő. A szélkiáltót, vagy gójzert (Numenius arguatus) füttyel csalják, mert füttyüléssel legjobban lehet utánozni a hangját és ezt a nagyon óvatos madarat így puska végre tudja csalni az orvvadász. A nyúlsírást szájjal és kézzel kitűnően tudják utánozni. Bizony sokszor előjön erre a róka, mert tudja, hogy a síró nyúl vagy csapdába esett, vagy más szerencsétlenség érte. A hortobágyi pásztorok is nagy vadászok. A juhász nagy, felkötött bundájában ott áll a nyáj szélén, mint egy szobor. A bundában tartja rossz, de töltött fegyverét. A juhok mozognak körülötte, a vadliba bátorságot kap és leszáll a közelben. Mikor lőtávolságba ér, előrántja a rejtett fegyvert és rálő. Sok esetben a mozgó nyáj, vagy gulya mögött közelítik meg a legelő, vagy ivó vadlibák százait. A nyáj lassan megy a, vadliba-tábor felé. Közte ödöng a vadász. A liba csak a jószágot nézi, az embert nem és a vadász ezt kihasználván, mikor lőtávolra ér, közéjük lő. Máskor meg szekeren mennek. A liba nem fél a szekértől, bevárja közel. A vadász ezt kihasználja és lelövi a vadmadarat. Sebesült libaszedés a Hortobágyon. Nagy libavadászatok idején sok sérült liba guzorog, ténfereg a Hortobágy-pusztán. Ezeket a pásztorok nagyon szívesen szedik össze és fogyasztják el. A csikósbojtárok széles vonalakban terelik maguk előtt a ménest és ha a ló észrevesz egy sérült libát, meghorkolja ; a bojtár odalovagol és felveszi a libát. Erre a célra hosszú drót kampósrudat használnak és ezzel szedik fel a libát, nem kell leszállani mindig a lóról. Kalicka. A kalicka szó a debreceni ember nyelvén, szűk, rácsos férőhelyet jelent. Rendesen madarak számára készítik bodzafaágakból, feketegyürűből, vékony tengeri- és cirokszárból. Ámde, ami az éneklőmadarak számára kalicka, a háziszárnyasok : libák, rucák, tyúkok számára lécből készül és ketrec a neve. Ha pedig lécből és deszkából disznók és juhok számára csináltatják, kutricá-nak nevezik. Az elletős juhász a rossz anyajuhnak, amely a fiát nem akarja vállalni, vagy megszoptatni, a