Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"216 vadásztak vele, de nem kímélték közben a macskákat és kutyákat sem. A külvárosi, erdő és mező szélén lakó suhancok pedig az éneklőmadarakban tettek nagy kárt. Ma már nagyon kevés gyermek használ gumipuskát. Ezek is inkább a külvárosi és kertségi lakók közül kerülnek ki. Újabban a vadászok kezdik fölkapni a gumipuska használatát Védelmi szempontból. — Vadászat alkalmával a tanyák közt járnak és nem egyszer három-négy komondor rohan rájuk. Lőfegyverüket nem használhatják ellenük, mert könnyen lelövik, amikor meg a gazda indít kártérítési keresetet kutyájáért. így gumipuskát csinálnak maguknak, zsebükbe rejtik el. Viszont másik zsebükbe kavicsot, vagy nagy nullás srétet tesznek. A kutyák bőszen rohannak rá, ő készenlétben tartja gumipuskáját és egész közelről, legtöbbször három lépés távolról, jól pofon, vagy oldalon lövi. A kutya nem tudja, hogy honnan jön a lövés, borzasztó fájdalmában még jobban támad, vagy pedig rárohan társaira és azokat marja. A vadász nem rest, második és harmadik golyót is ad neki és közben hívogatja : „gyere csak tééé", a kutya azonban a hívás dacára is eszeveszetten szalad el a vadásztól. És így megszabadulnak a támadóktól anélkül, hogy kárt tettek volna benne. A tanyai kutyák elleni eme praktikus védekezést néhány gazdától is láttam, akik szekereken, vagy kocsival mentek tanyájukra és a kóbori kutyák megtámadták és menni sem hagyták a lovakat. Egy pár kavics, vagy srét elkergette az orvtámadókat. Ez a fegyver áll egy félméter hosszú 12-es, vagy az erősebb 24-es gumi szalagból. A szalag felerősítésére vágnak villáságú orgona- vagy kecskerágófát (59. ábra). A gumi egyik végét a villa egyik ágára fektetik és cérnával, vagy vékony madzag rácsavarásával odaszorítják. Azután puha bőrből vágnak egy darabot, a négy sarkát lemetszik, a legömbölyített végét kilyukasztják és a gumi szabadon álló végét a lyukon áthúzva, vékony madzaggal megkötik. Ezzel a slicc készen is van. Használata úgy történik, hogy a sliccelő a vasút mentén kisebb, lehetőleg gömbölyű kavicsot, mint ők nevezik, bikasó-t szed egy félzsebnyit. Most a puska bőrébe befoglal egyet és ezt a balkezébe tartja. A jobbkezébe kerül a slicc fája. Ennek a szárát markába szorítja, hüvelykujját az elágazáshoz feszíti, a puskát jól kihúzza, céloz vele, mikor célba vette a tárgyat, a balkezét elereszti és a szabaddá lett kavics a két ág közt nagy erővel repül a cél felé (59. ábra). A kisebb madaraknak, sőt a galambnak, varjúnak, tyúknak egy ilyen repülő kavics elég, hogy leüsse. Ha a vadász nagyobb állatokra, vagy madarakra akar vadászni, akkor a gumit kétszeresen veszi és az ilyen kétágú slicc rendkívül nagy erővel tudja megütni a célt. Ismertem