Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"217 néhány ilyen sliccelőt, akik, hogy ha verebet a fán, vagy valamely lyukba kiszemelték, puskájukat ráirányították, olyan biztosak voltak céljukban, hogy a lövés után mindjárt tartották is a markukat, amelyikbe az áldozat biztosan beleesett. A régi világban Debrecenben olyan nagy divat volt, hogyha már egy fiú zsebredugott kézzel járkált az utcán, ha zsebét megnézték volna, biztosan gumipuskát találtak volna benne. Fig. 59. ábra. Verébvadászat gumipuskával. Sperlingjagd mit Schleuder. Pár évtizeddel ezelőtt divat volt, hogy agyagból csináltak golyókat és azt megszárították és ezekkel lövöldöztek a gumipuskából. Egyik ismerősöm nemcsak megszárította, hanem kemencébe ki is égette a golyókat és ezekkel vadászott. Ezek a sárgolyók úgy szárított, mint égetett állapotban nagyon veszedelmesek voltak, úgy emberre, mint állatra. A gumipuskás gyerekek és suhancok annyi sok kellemetlenséget okoztak úgy a városban, mint kívül, különösen az ablaküvegekben és testi épségben, hogy a városi rendőrség és csendőrség már a világháború előtt betiltotta. Ma minden vadásznak legelterjedtebb eszköze a lőfegyver, vagy puska, melyet évszázadokkal ezelőtt a Felvidékről hoztak Debrecenbe. A szorgalmas debreceni nép megtanulta készítését és elterjesztette az egész Tiszántúlon.