Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"205 hajtásra az ilyen ólmos eső. Másfelől megkellett várni a madaraknak verzési idejét, amikor a csapótollaik kihullottak és az újak még nem nőttek egészen ki. Becző József az ecsedi láp utolsó öreg pákásza beszélte nekem pár évvel ezelőtt, hogy ő a vízimadarak vérzésé idején, kezében egy lápi bottal elindult és addig zavarta a libákat, míg azokat el nem foghatta és mint ő mondta, délutánra egész háta teli volt elfogott libával. Fig. 50. ábra. Fogolyhajtás kurca hálóba. Rebhuhnfang mit Schleppnetz. Fogolyfogás hajtással. Télen, mikor keménnyé fagy a hó és ráesik az eső, ólmos idő van s olyan a föld, mint a tükör, a tanyák között hajtással fognak foglyot. Nagy, sima helyen ocsút szórnak el a hóra és várják, míg a fogoly rámegy. Akkor két-három oldalról előjönnek az emberek és zavarják a foglyokat egymással szemben. A fogoly a síkos jegen nem tud szaladni, mindig elcsúszik, repülni sem tud messzire, csak ugrál. Mielőbb kifárad és ékkor összefogdossák kézzel. Aztán, vagy megeszik, vagy eladják. A Berettyó vidékén divatos a fogolyhajtás hálóba. Ólmos időben, amikor a fogoly szárnya a rája fagyó jégtől nem tud