Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"192 A lép kihelyezése. A madarász a terepen magasszárú kórókat keres. Ilyeneknek találja a vadkendert (Chenopodium), a bogáncsot, vagy az ürmöt (Artemisia vulgaris). Ezekbe a kórókba felfelé, ferdén és lazán belszurkálja a lép vessz őket.. Aszerint, hogy milyen fajú madarat akar fogni, kabátja alatt gondosan letakarva egy kis kalickába ugyanolyan fajú csalogató madarat is viszen. Célszerűség kedvéért leginkább nőstény (tojó) madarat visz, mert ez csalogatja magához a hímet, mely, mint éneklőmadár sokkal értékesebb. Az ilyen kalickát jól körül maszkírozva, valami gazcsomó mellé teszi a lépes karóhoz közel. Ő maga messze elhúzódik a léptől. A csalogató madár félkilométer távolságból is észreveszi a fajtájabelieket és ezek hasonlóképpen. Rögtön jelez, azaz hívó hangot ad a csalogatómadár. A csalogató fajtái bizonytalan távolságról szállnak feléje és addig repkednek, míg rászállnak a lépezett vesszőre, lábuk megragad annyira, hogy mikor repülni akarnának, a szárnyuk hozzácsapódik és így tollúk hozzáragadt a vesszőhöz, leesnek és a lesben álló madarászok odaszaladnak, fölszedik őket és zacskóba, vagy kalickába rakják. Néha a lépes nem lépvesszőket rak ki, hanem a bogáncs és más kórókat keni meg léppel és az itt repkedő madarak tolla ehhez ragad és megvannak fogva. Máskor a lépeskarót bogáncskóróvá maszkírozták, hogy bogáncsleveleket és terméseket kötöttek rá. Bogáncs azért nem volt jó, mert az nem elég magas és télire nem is áll elég szilárdan. Ámde a bogáncskóróvá maszkírozott lépeskaró kevésbbé gyanút keltő és a tengelice részére rendkívül csalogató. 1931 telén elhagyott napraforgó kórókat láttam léppel megkenve, itt a csalómadár a napraforgó tányérjára volt kihelyezve és az odasiető madarak meglépezve a levélhez ragadtak. 1932 telén a Nagyerdőn elfogtak egy lépezőt, aki a lépvesszőket hengeres bádogdobozba rejtve vitte ki. A lépvessző hossza csak 15 cm. hosszú volt. A felerősítési módja azonban a szokástól eltérő volt. Ez a madrász a lépes vesszők hegyes végét egy kis bodzafa hengerbe dugta és a henger másik végét rászúrta a kóró egyik oldalt álló ágára, amelyet ő hegyesen vágott el (lásd 43. ábrát). A bodzabélbe könnyen bele lehetett nyomni a vesszőt és még is elég szilárdan tartotta. A madár, ha hozzá ért, meglépezetten tehetetlenül esett le. Csízfogás dudus lépvesszövel. Amidőn a madarász csízét akar fogni, a következőképpen veti ki lépj ét. Erdőszélen a liget közelében, vagy a mezőre egy nagy árbocot állít fel, mely legalább 5—6 méter. Az árboc tetejére vadkenderből egy csomót köt, a kendert körülnyírja. A kender vastagabb száraira bodzafa dudut szúr. A dudu kb. y

2l—2 cm. hosszú újnyi vastag bodza-