Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"190 tetjére, súlya alatt a deszkaíap lebillen és a patkány beleesik a vízbe, ahonnan nem tud kimenekülni. Ezt a csapdát nagyon sikeresnek ismerik Debrecenben is (42. ábra). Fig. 42. ábra. Billenő csapda patkányfogásra. Rattenfang mit Kippfalle. A lépezés. A Debrecen vidékén működő madarászok közt leginkább el van terjedve az éneklőmadaraknak léppel való fogása, vagyis egyszerűen mondva a lépezés. A lépezés régebben még jobban el volt terjedve, akkor, amikor még megvoltak a nagy bogáncsos (Carduus acanthoides, Cirsium és Onopordon) fajok. A bogáncsmag a tengelice (stiglinc = Carduelis Carduelis L.) főtápláléka és ez a madár úgy a régi, mint a mostani időben a legnépszerűbb szobamadár volt és az mais. A tengelice régebben nagy, rendezetlen csapatokban járt. Ha leszállt több száz méter hosszú területen legelt. Ma már kevés van belőle és ezekre is nagyon sok madarász leselkedik. Ha a Nagyerdőn sétálók, vagy a Debrecen város környékén fekvő gazos, bokros temetőben járók egy-egy bokrok közt guggoló suhancot lát, az egy leselkedő madarász, akinek leshelyétől közelebb, vagy távolabb számos lépezett vessző van kirakva. Mivel a Madárvédő Egyesület erélyesen üldözi őket, szóbaállni velük és a madárfogásról beszélni úgyszólván lehetetlen. Vagy elmenekülnek, vagy pedig semmiféle felvilágosítással nem szolgálnak. A lép anyaga. A léphez teljesen érett fagyöngyöt szed a madarász. A debreceni ember fagyöngynek mondja a debreceni erdők tölgyfáin élősködő gyöngykosárt teljes egészében. — Az erdészek fakinnak (Lorantus Europeusnak) nevezik ezt a