Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

135 c) megfőzik keményre. Ezt a módot akkor alkalmazzák, ha szalonna vagy zsír nincs náluk és megsütni nem lehet. Víz, tüzrevaló és főzőedény mindig kerül, d) a záp tojást gyógyszernek használják. Felteszik padlásra és ha a malacnak baja esik, szomorú, megfogják, kis fadarabbal felpeckelik a száját és egy záp tojást ütnek bele. A malac kínjában lenyeli és hitük szerint jobban lesz tőle, e) a Bodrogköz nagy vízivilágában egykor rengeteg vízimadár tanyászott. A száraz felületekre épült községek lakói tojás idején csónakkal bejártak a vizekre, felkeresték a fészket, kiszedték a tömérdek tojást. Csónakszámra vitték a falvakba és itt, mivel maguk nem tudták elfogyasztani, disznót hizlaltak vele, f) festéket csinálnak a záptojásból. A tanyai asszony leüti, egy kis brunolint kever bele és ezzel festi meg az ablak rámát, az ajtót. 2. Pusztítás céljából is szedik a tojást. A hortobágyi 3—5 kataszteri holdas szárnyék erdőben temérdek varjú fészkel. Minden kis fán három négy varjúfészek van. Sőt megolvastam egy nagyobb fán hét fészket. A varjú nagyon szeret a gulyák közelében tanyázni, mert a marhát tömérdek bogár kíséri és a trágyájában is sok táplálékot talál ez a falánk madár. A pásztor nem szereti. Roppant károgást visznek véghez és támadó viselkedésükkel zavarják a jószág legelését. Végül a pásztorkunyhók körül tanyázó kis csirkéket is jól megdézsmálják. A költés idején még hangosabb a varjú sereg. A pásztor végre megunja és a mindenre könnyen kapható fiatal bojtárok-, nak meghagyja, hogy menjenek el ,,varnyufiszket szedni." A fiatal fiúk felmásznak a fára, a varjúsereg rettenetes hangos védekezési küzdelme dacára is kiszedik a fészkekből a tojásokat. Egymáshoz vagy a földhöz verik, sok fáról, míg csak meg nem unják, a fészket is lehányják. A varjúk napokig siratják ezt a nagy pusztítást, végre vagy új fészket raknak, vagy eltávoznak békésebb helyre. A debreceni erdős vidék és a puszta közt van egy 30 kilométeres kultúrsáv, hol földmívelést űznek. Itt kisebb és nagyobb tanyák vannak. Minél közelebb esik a föld a városhoz, annál kisebbek a földek és a tanyák és minél távolabb esnek a földek a városhoz, annál nagyobbak a földek és a tanyák... A tanyák körül néhány akácfa van ültetve. Ezekre fészkel a szarka és a varjú. Mindkét madár nagyon káros, mert a kis csirkét és a kis rucát elhordja. Itt aztán a tanyabeliek nagyban „szarkafiszkeznekFelmásznak a fára, lehányják a tojást, fészket, hogy elmenjen a szarka más vidékre.