Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom
136 A bábaszarka (Lanius excubitor L.) fészkét nem bántják, mert az harcias, erőszakos madár, elveri a környékről a szarkát, varjút, baglyot, és a többi Mrtékony madarat. Őt magát nem tartják kártékonynak, noha Hermann Ottó a kártékony madarak közé sorozza. 3 5 3. Szedik a madártojást touábbtenyésztési célból is. Ismertem olyan hortobágyi pásztorokat, akik a vadruca tojást hazavitték a faluba, feleségük megválogatta, kotlót ültetett rá. A tojás kikelt és a kis rucák szépen felnőttek. Igaz, hogy tarkák lettek, de azért, hogy egy kicsit „vadas", nem nagy baj ; tolla miatt pár fillérrel olcsóbb, de mivel rendesen enni kapott, megszelídült, elnehezedett, repülni nagyon nehezen tudott és a húsán az étetés miatt a vadíz nem érzett. A növekvő vadruca ezután a szelídekkel jár, de mikor a szárnytollai kinőttek, szeretne megszabadulni a rabéletből, el akar repülni. A gazdasszony ezt észre veszi és házicérnával összeköti a szárnyát úgy, hogy a házicérnát tűbe fűzi és a tűt átszúrja a csapótollon és kettőt egy csavarítással összeköt, azután megint kettőt úgy, hogy végre az egész szárny össze van kötve és a kötelék nem hull le róla. Ha a ruca felnő, tölteni fogja be és mikor meghízik, levágja. A debreceni erdőkön élő szegény földmíves asszonyok nagy előszeretettel szedegetik össze a vadrucatojást, ők is kotlós tyúkot ültetnek rá és kiköltetik, felnevelik a vadrucát. A piacon azzal dicsérik, hogy ezek nagyobbak, szívósabbak és hízékonyabbak, mint a szelíd ruca. Ezért van annyi tarka ruca az erdőség és a rétes környékű tanyákon. Ha ezek aztán a debreceni piacra kerülnek, tollúk miatt nem nagyon veszik. Ismertem olyan erdőségi gazdát, aki fogoly tojást keltetett tyúk kotlóval. A kis foglyok a csirkék között békességesen jártak, megszelídültek és felnőttek. Ezt azonban szórványos esetnek, és külön kedvtelésnek tartom. A rucaköltetés ellenben elterjedt szokás volt és az ma is. A felső Tisza és Túr vidékén még nagyon divatozik a vadkacsa tojás szedés. Mikor a vadkacsa költés ideje elérkezik, a szegény emberek elindulnak vadkacsatojást szedni. Ezek az emberek már jól tudják, hogy hol vannak a költő helyek. Itt összeszednek egy csomó tojást, elviszik a falvakba és eladják házikacsa tojásként. A gazdaasszony semmit sem sejtve, a tojásokat a kotló alá teszi. Mikor aztán a kis kacsák kikelnek, alig várják, hogy vízrejussanak, gazdájukat ott hagyják és újból vadkacsák lesznek. Nem igen sikerül ezekből a kacsákból 3 5 Hermann O. : A madarak hasznáról és káráról. Bpest, 1904. 105. lap.
