Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

133 krajcárt,

2

9 azonban a következő években ilyen címen bevétel nem fordul elő a számadásokban, amiből feltehető, hogy néhány évig nem adták bérbe a vadászterületeket. A szabadságharc és az abszolutizmus idején Debrecen lakosságának, sőt a környék nemes urainak sem volt szabad fegyvert tartani, még kevésbbé vadászni, ezért csak az abszolút uralom megszűnte után kezdődött újra a vadászat. 1867-ben megalakult a debreceni Lövölde Egylet,

3

0 amelynek kebeléből kerültek ki a vadászok és ezek 1872-ben külön Vadásztársulattá alakultak. Ettől kezdve ők vették ki a vadászterületeket, amit mutat az, hogy 1872-ben Debrecen város tanácsa 300 darab vadász engedély kinyomatása iránt rendelkezik.

3

1 1874-ben pedig Vadász Társulat arra kéri a polgármestert, hogy a kártékony vadak kiirtására rendezendő hajtóvadászatot pártfogásába részesítse.

3

2 Ettől kezdve a vadászat rendezésére egy hivatott társaság volt Debrecenben, mely a város vezetőségével kapcsolatosan karöltve az országos törvények szemelőtt tartása mellett űzte Debrecen város területén a vadászatot. E mellett később más vadásztársulatok alakultak és működtek. A tojás gyűjtése. Az ősi gyüjtőgazdaságnak ma már alig feltalálható nyoma a tojásgyüjtés. Ez a szokás a szegény embereknél régen a létfenntartás nagyon fontos tényezője volt. Ma már mint ilyen nagyon kis és mellérendelt szerepet játszik. Ma suhancok csintalanságból szedik ki a madárfészket vagy abból a célból, hogy a kártékony madarakat ez által elűzzék a lakóhely körül. A lápok, tavak, nádasok, sárrétek mentén lakó embereknek ősrégi szokása volt, hogy madarak költő helyeit felkutassák, fészkeit kirabolják és a tojást élvezeti célra felhasználják. Az erdei lakóknál a tojásgyüjtés már jóval kisebb jelentőségű volt és az ma is. Itt inkább mindig a pusztítás céljából szedték a madarak tojásait. Becző József, az Ecsedi láp utolsó pákásza, aki fiatal korában látta a lápi életet teljes virágában, késő vénségében így siratta előttem a láp pusztulását. „Nem volt itt semmi baj ! Nem tudtuk mink, hogy mi a szükség, míg a láp állott, csak bementünk egy ladikkal a lápba, vadmadár tojással teleszedtük, napokig, hetekig élhettünk belőle grófosan." Debrecen város óriási határában, melyet egyik szélén a 2

9 Debrecen város számadása. 1843—44. Városi levéltár. 3

0 Jelentések, 3059. Városi levéltár. 3

1 Elnöki rendelkezés, 1872. 47. sz. Városi levéltár. 3

2 Elnöki rendelkezés, 1874. 392. sz. Városi levéltár.