Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

123 A firget hasznos háziállataival, milyenek a macska, kutya pusztíttatja. Szerinte ha a kutya vagy macska'egeríszik, akkor fírgel. A jó egerésző macskát jó fírgelőnek tartja. „Nem kell ennek enni való, mindig fírgel !" — mondogatja az öreg gazda kutyájára. Ha valaki vastőrrel fogja az emlősöket vagy a madarakat, a debreceni ember szerint tőríszik vagy tőríszkedik. Az ilyen vadfogó ember neve tőrísz. A hajdúböszörményieket, mert az ürgét és a hörcsögöt tőrrel fogják, tőrísz-nek nevezték, máskülönben ürgés a nevük. A vadfogás, illetve vadászat Magyarországon mindig a kiváltságos rendek privilégiuma volt. Legrégibb vadászati törvényünk II. Ulászló király 1504. évi V. decrétumának 18. cikkelyének már a címe is ez : A parasztoknak vadászni és madarászni tilos. A törvény rendelkezése pedig a következő : Mivel minden főpap és báró úrnak és a többi országlakosoknak jobbágyai és lakói közül igen sokan a szőlők és földek müvelését csaknem abbanhagyván és félretévén, egyedül vadászattal és madarászattal foglalatoskodnak, annyira, hogy nemcsak köz, hanem vasárnapokon és a szentek másünnepek napjain, sót szent karácsony napján is vadásznak, ami által az Isten ellen, mert parancsát meg nem tartják, vétkeznek és földesuraikat ezek jövedelmeinek elvonásával, megcsalni nem irtóznak, sőt inkább magok is, miután ennek a haszontalan munkának rabjává lettek, többnyire koldúsbotra jutnak ; némelyek meg mivel az élelemből és ruházatból kifogynak, a végső dolgokra : lopásra és rablás elkövetésére vannak kényszerítve és ekképen gyakran akasztófán vagy más gonosztevőket érő halálos büntetéssel múlnak ki. 1. §. Hogy tehát e bajt kellő szerrel orvosoljuk, megállapítottuk, hogy mostantól fogva jövőre az ország jobbágyai és parasztjai közül senki se merjen bármi módon vagy bármi mesterséggel szarvasokra, őzekre, nyulakra és vadkanokra vadászni, valamint fácánokra és császárfajdokra, vagyis úgynevezett „császármadárra" madarászni. 2. §. Hanem mindeniköknek föld-, rét- és szőlőművelést valamint egyéb kézmüveket kell űznie és folytatnia, amelyekből mind magának, mind földesurának jövedelmet és hasznot szerezhet, három forint büntetése alatt, melyet annak a jobbágynak a földesura, aki vadászattal és madarászattal foglalkozik, vagy az, akinek a területén az ilyen jobbágyot rajtakapják, elengedhetetlenül behajtson. 3. §. Ha pedig ennek a büntetésenek a behajtásában mind a kettő hanyag volna, avagy ama jobbágy iránti kedvezésből nem akarná azt a büntetést behajtani, akkor annak a vármegyének az alispánja és a szolgabírái, ahol az megtalálna történni,