Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

122 ból : nyíl, kopja, parittya, gumipuskák és a lőfegyverig fejlődtek, mely napjainkban egyedül uralja a helyzetet. Mi sem természetesebb, mint az, hogy minden szerszámot nem sorolok fel. Nem is lehet. Ezek a szerszámok nehéz helyen vannak, nehéz rájok találni, a nép dugja, tagadja, mert használata tilos, másfelől, mert ezek a szerszámok egyre fejlődnek, a magyar nép kifogyhatatlan ötletéből új és új alakot öltenek. I. A vadászás és vadfogás története. A régi debreceni polgár a vadászatot nem kedvelte. Nem is szokhatott rá, mert egyfelől a régi rendi törvények nem engedték még a polgárnak a vadászatot, másfelől szorgos kenyérkereső munkájában nem volt ráérő ideje a vadászatra. Éppen ezért nem csoda, hogy a régi debreceni ember a vadász és az ebből képzett „vadászni", vadászat szót nem használta. Még ma is, midőn az iskolák, az újságok és a törvényes rendelkezések erre tanítják, nem szívesen használja ezeket a szavakat. Különben a vadászatot ma sem becsüli semmire. „Halász, Vadász, madarász — éhenkórász" — szokta mondogatni meggyőződésteli lenézéssel. A régi világban, mikor még az emberekről nem gondoskodtak hatóságilag, a télen munkanélkül lévő szegény iparosok : ácsok, kőművesek, csizmadiák, továbbá napszámosok varjú fogni jártak, hogy néha egy kevés húshoz jussanak. A debreceni ember nyulászott, vagy elment nyulászni, nyulat kergetett. Kutyája, macskája egeríszett, fia madarászott. Ezt az utóbbit ismét részletezi aszerint, hogy milyen madárra vadászik. így a galambász galambászik, a cinkefogó cinkézik, a verébfogó verebíszik, ezért verebísz ; a fogolyhajtó foglyászik, a liba vagy ruca vadász libázik, vagy rucázik, innen a neve rucás, pl rucás Szabó Sándor. A szarka fészek rabló „szarkafíszkezik", innen a neve szarkás. A nagy vadakat, mint a róka, sőt a farkast is fogja a debreceni ember. Azonban ez a kifejezés sem mondható általánosnak, mert az egyik ember vagy a macska, a kutya fogja az egeret, a másik már egeríszik. A debreceni ember a közelében élő nagy és kiskártevő állatokat fíregnek nevezi. Az ő beszéde szerint fíreg : a patkány, egér, göríny, menyét, hörcsög, pocok, vakond, de fíreg a róka, sőt a farkas is. Sokszor használja ezt a kitételt : „Ez a gyalázatos fíreg (patkány) egíszen összefurkálja a falat", „valami fíreg elhordta, szíttípte a tyúkokat !" A csúnya viseletű nőt, izgága férfit „csúnya fíreg"-nek nevezi átvitt értelemben lenézéssel a debreceni magyar.