Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

Bevezetés. Amióta Debrecen város múzeumának vezetését átvettem, szándékom a múzeum debreceni anyagát feldolgozni. Elsősorban a néprajzi anyagot óhajtom feldolgozni, mert ez a legveszendőbb és ez vár legjobban a megörökítésre. Kutatásaim több évre visszamennek. Igénybe vettem volt tanítványaim munkáját is, kiknek ösztönzésére nagyobb öszszegű néprajzi pályadíjat tűztem ki és az eredmény mindig kielégítő volt. Jelenleg a magyar ősfoglalkozások közül a vadászat anyagát dolgoztam fel. A rendezés kapcsán tartalmilag két részre osztottam az anyagot. Az első részben tárgyalom a passzív vadászatot, vagyis a vadfogást. A vadászatnak azt a módját, amikor a vadfogó lest vagy csapdát állít fel és ez várja a vadat. A vadásznak az a kellemes dolga van, hogy időnként csak megnézi a csapdát, nincs-e benne vad. A vadfogás sok eszközeit csoportosítottam. Vannak : 1. kerítő vagy borító szerszámok, 2. csapó szerszámok, 3. szúró szerszámok, 4. zúzó szerszámok, 5. hurkoló szerszámok, 6. csalogató szerszámok, 7. lépezés, 8. török, 9. billenő szerszámok, 10. megétetés, 11. elűzés vagy elküldés babonával. A tanulmány második része az aktív vadászatot foglalja magában. A közvélemény a vadfogás ezt a módját mondja, érti vadászat alatt. Azt a módot, amikor a vadász maga megy a vad után, keresi rejtekhelyét, meglepi, felveri, kiűzi belőle, űzi-hajtja, elüti vagy lelövi, szóval elejti. A vadászat tehát lehet kereső, leső, cserkésző, hajtó. A vadász vagy egyedül dolgozik (cserkésző, leső), vagy segítséget vesz igénybe (kereső, hajtó). Segítői a vadászkutyák (agár, kopó, vizsla), madarak (sólymok), kitömött madarak, főkép emberek (hajtó vadászat). Eszközei szúró, ütő, hajító szerszámok. Itt már az eszközök technikája szerint olyan szerszámokká alakultak, melyeket közszájon fegyvernek nevezünk. A fegyverek az egyszerű techniká-