Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom

113 előállították. Tekintetbe véve az akkori primitív eszközöket, nem is annyira fúrásuk, mint inkább elvágásuk, feldarabolásuk technikája okoz fejtörést a régészeknek. Az előre megmunkált rövid (2—3 cm. hosszú ?) márványpálcikákat bizonyára jól megmarkolható keményfadarabba készített megfelelő lyukba szorították, abban kifúrták és a lyuk hosszanti tengelyére merőlegesen vágott síkból a márványcsövecskét mindig annyira tolták előre, amennyire szükségük volt és amennyit valami fémszálfűrésszel vagy más finomabb eszközzel le akartak vágni. 7. Adatok a magyarhoni rézkultúra jelentőségéhez. A magam részéről, mint az önálló és autochton magyarhoni rézkultúra híve, azokat az irányelveket, melyeket Dr. Hillebrand Jenő a már többször említett alapvető munkájában a rézkorszak beosztása és a chronologia tekintetében lefektetett, elfogadom. A rézkorszakot megelőző átmeneti kort, a ,,körézkort" talán nem szükséges hangsúlyozni, mert ime Konyáron rézékszer és rézkés együtt fordulnak elő, ellenben a ,,korarézkor" és a „javarézkor" felosztás csaknem végérvényesnek látszik. Nincs semmi túlzás abban, ha a magyarhoni korarézkultúra fellépését a Kr. e. III. évezred első negyedére tesszük, mert az emlékanyagban olyan ősformák (edény, kova- és rézpenge) és jellegzetességek vannak, melyek semmiesetre sem külső befolyás alatt állottak elő, hanem csakis kifelé hathattak korra nézve fiatalabb testvérkultúrákra. Archaeologiai következetesség mond ellene minden más felfogásnak, ami Hillebrand dolgozatának érvéleseiből is világosan kitűnik. Mert ha a magyarhoni, főleg pedig a tiszántúli korarézkori temetők (Hajdúszoboszló, Konyár) díszítetlen és neolithikus ősformákat feltüntető kerámiáját összevetjük a környező országrészek rézkori kerámiájával, ez utóbbi sokkal fejlettebb, előrehaladottabb, amely megállapítás az eszközanyagra is vonatkozik. Akármely irányban tesszük meg ezeket az összevetéseket, a magyarhoni rézkultúra autochton volta és középeurópai fontos szerepe egyaránt kidomborodik. A konyári rézkori temetővel kapcsolatban a legbehatóbban tanulmányoztam az ú. n. harangserleg-kultúrát (Glockenbecherkultur), mely mindenütt, ahol megjelent, nagyrészt rézkori kultúrával együtt jár. Éppen azért, mert ezzel foglalkoztam a legrészletesebben és a legaprólékosabban, veszek bátorságot ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos elgondolásaimat a legrövidebben, nagy vonásokban és vázlatosan adjam. Alapulvesszük a kiválóan rendszerező Menghin professzornak ama sikerült áttekintését, mely szerint az északeurópai és 10