Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1931. évi működéséről és állapotáról - Belső munkálatok

10 mely az első volna Japánban és amely egyúttal részben árúmintavásár jelleget is öltene a magyar müipari termékek export lehetőségeinek megteremtése végett. Metzger-Watanabe Nándor e nehéz feladatra a magyar kereskedelemügyi minisztérium anyagi támogatása mellett" az Iparművészek Országos Egyesülete segítségével vállalkozott. Többek között levélben kereste fel múzeumunkat is, hogy az említett kiállításra reprezentatív célból néhány néprajzi tárgyat bocsásson rendelkezésre, a helyi iparművészek pedig eladásra szánt kollekciót küldjenek. A szabadságon lévő igazgató helyett ezt az ügyet dr. Sőregi múzeumőr bonyolította le. Kérésére és meghívására MetzgerWatanabe személyesen utazott le Debrecenbe, hol a kellő információk mellett megtekintette a múzeumot, személyesen tárgyalt a helybeli iparművészekkel és iparosokkal s dr. Sőregivel együtt megbeszélte, kiválogatta a múzeum raktári készletéből az elküldésre alkalmas és megfelelő tárgyi- és képanyagot. E tárgyalás folyamán merült fel az a gondolat, hogy a kiállításra küldött néprajzi tárgyak és képek a kiállítás bezárása után csereképpen a tokiói Japán Császári Múzeum néprajzi osztályának ajánlandók fel. így a válogatott 16 drb néprajzi tárgyból és 24 drb 18x24 cm. nagyságú fényképnagyításból álló csoport kiállításra engedését, illetve cserébeadását múzeumőr megokolt kérelmére a 20,526—1931. IV. sz. polgm. hat. engedélyezte éspedig modern japán képzőművészeti termékekért, milyenek főleg iparművészeti tárgyakból álló ázsiai gyűjteményünkből hiányzanak. A tárgyakat július 1-én további expediálás végett a budapesti gyüjfőközpontnak, a Magyar Iparművészek Orsz. Egyesületéhez küldöttük a császári múzeum igazgatójához intézett angol nyelvű kérvényünkkel együtt. Ugyancsak elküldték anyagukat a debreceni iparművészek is. Az országos gyűjtés azóta megérkezett Japánba. Kíváncsian várjuk tárgyainknak mind a kiállításon való szereplését, mind pedig utána a csereügyben a császári múzeum vezetőségének válaszát. Azzal a törekvéssel, mely a határontúli érvényesülést és elismerést célozza, karöltve jár a nagyobb, szélesebbkörű érdeklődés felkeltése s ezáltal az idegenforgalom fokozása. Annál, hogy magunkat, kultúránkat külföldön megismertetjük, semmivel sem lényegtelenebb az, hogy minél több idegen az előbbi akció eredményeképen saját honunkban ismerjen meg és hogy tőlünk minél kedvezőbb benyomásokkal távozzon. Eddigi tapasztalataink alapján állítjuk, hogy új múzeumunk mind külső megjelenésében, mind belső elrendezésével az idegenekre a legkedvezőbb hatást teszi. Azonban nem állít-