Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)
Függelék - A debreceni cseréppipa
86 Fig. 10. kép. A pipa kupak kiverése 7 ütéssel. Eredeti a Déri-múzeumban. rezelve a pipa. Néha a pipa nyakát is berezezik. Ez azonban a ritkább eset. Ezzel szemben minden pipának a száját rézkarimával veszik körül, amelyre előre elkészített vasmintával virágokat, köröket, vagy apró pontokat, húzásokat ütnek ki. Mivel régen a hatóság szigorúan tiltotta a kupakatlan pipából való pipázást, sőt a gyúlékony anyag között, mint aminők csépléskor az asztag, szalmarakás, vagy a szénagyüjtés, ma sem lehet kupakatlan pipából pipálni, ezért a rezezőknek mindig volt elegendő munkájuk. Egy rezező egy nap alatt háromszáz pipát megrezez. Azonban, ha a nyakára is kell réz, kétszáznál többet nem tud rezezni. Ma a rezezést gép végzi és átlag 500 darabot rezeznek meg egy nap. A debreceni agyagból a debreceni pipások által készített és gondosan kiégetett cseréppipa olyan erős volt, hogyha a téglajárdára ejtették, nem tört el. Ezt a pipát aztán lehetett pásztornak, parasztnak verni a kérges tenyerébe, nem tört le a nyak. Nemcsak csínossága, hanem inkább tartóssága okozta azt, hogy nemcsak az orszagban, hanem a határokon kívül is kedves volt. IV. A debreceni pipák nevei. A debreceni veres és fekete cseréppipa igen sokféle alakban és elFig n ké p nevezésben volt forgalomban. Alakra nézve két nagy általános csoportot Pi pTDértmú gz éeumban bő 1 különböztethetünk meg. Éspedig : 1.
