Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Függelék - A debreceni cseréppipa

81 alatt a pipás a löszben gyakran előforduló mészkonkréciót, a vasdarab alatt pedig a vasrozsdával bevont apró vasborsókat értette. A szelés úgy történt, hogy a megnedvesített agyagot egy négyzetméternyi nagyságú gyalult deszkalapra tették és a padvakaró-val addig karmolászta és tisztította a mester a veres parázs-tói és a kavicstól, míg teljesen puha nem lett. A veres parázs egy mangánikus réteg ebben az agyagban és ha a pipás bennehagyja, a pipa lyukas marad. IIa ez a kemény anyag akármelyik úton kikerült az agyagból, föl lehetett dolgozni. A földolgozás akként történt, hogy a mester összevágta, taposta, majd gyúrta az agyagot, hogy az összeállóbb és képlékenyebb legyen. A kimunkált agyagból a dolgozópadon a mester markába vett egy kis darabot és sodrás által nyújtotta. A tenyerében sodorta rúdalakra. Mikor így huszonnégy, vagy huszonnyolc darabot kisodort, összerakta egy gúlába. Most hozzáfogott a pipanyomáshoz. Egy ilyen gúla egy órára, vagy csak egy félórára volt elég aszerint, hogy milyen mester volt az, aki dolgozta. Fig. 5. kép. 1 2. Nag\ Makra pipa szájtányérja. 3. Tányéros rezes pipa. 4. Nagy Makra pipa vagy csalópipa. 5. Makra pipa derékdisze. ti. és 8. Pipaformák agyagból égetve. 7. Pipaforma nyitva. 4