Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)
Függelék - A debreceni cseréppipa
82 A pipás elővett egy sodrást, beletette a felső csapot, azután derékszögben hajtotta, két oldalát a hajlásnál benyomta, beletette a formába, térde közé fogta és összeszorította. Kisebbik részébe belenyomta a végibe való fát, hogy helyet csináljon a szárnak. Kisvártatva kivette a formából és kész volt egy pipaminta. A forma a legrégibb időkben agyagból volt égetve, később fából csinálták, ma kompozícióból készül. Amaz régi és szaporátlan, emez gyorsmunkához való, amikor már rátértek a géptizemre. A pipamintát a pipafára húzta fel a pipás. Előbb tiszta tökmag, vagy napraforgó-olajjal megkente, azután olajos ronggyal, vagy vattával nyújtotta úgy, hogy a fát balkezébe fogta, az agyagot pedig a jobbal nyújtotta s mikor elég hosszúra nyújtotta a fán, egy életlen késsel elvágta. A késnek azért kellett életlennek lenni, hogy a pipafát be ne vágja. Az így kinyújtott mintát szikkadni félretették. Másnap a nyákot tisztította és nyújtotta. A nyaknak a végét, ahová a szár ment, egy gombozó-val alakította gömbölyűre. A gombozó a lyukat formálta, a külső részét késsel alakította, a gombját pedig a kezével, vagy' egy e célra készült fával formálta : gombot hagyott. Ha a gombra réz ment, akkor a pipás bellis, vagy rezes-gombos-nak nevezte. Amelyikre nem tett rezet, cifragombú-nak nevezte azért, mert vasdarabbal meg pityegtette és végül a pipanyakát egv dróttal átszúrta derekán és ezen a lyukon szelelt a pipa. Mikor ennyire elkészült a pipa, száradni tette ki egy nagy deszkára. Egy ilyen szárító deszkába 105 darab szeg volt verve és erre 105 darab pipát tett úgy, hogy a pipa derekát a szegre akasztotta és a szája lefele állott. Rendesen száz darab volt számos, öt romlásra volt hagyva. A pipát hűvös helyen szárították, hogy a nap ne érje, mert könnyen megtörtént, hogy különösen a nedves pipák hamar megrepedtek, vagyis mint ők szakszerűen mondják : megszakadtak. Forró nyári napon csak egy félóráig tartották kint a pipát, máskor hosszabb ideig. Ha így megszikkadt, egy nagy fazékba : rendesen káposztásvagy zsendicés fazék-ba, vagy szakasztókosár-ba összerakták, betakarták egy ruhával, hogy a pallérozás-hoz, vagy cifrázáshoz egyenlő nedvességet vegyenek föl egymástól. A cifrázás, vagy pallérozás úgy történt, hogy a pipás előszedte egyenként a pipát, megfaragta, vagy ha sima volt, cifrázta részint kézzel, részint e célra készült fa, csont, később vasmintákkal. Ezeket a mintákat maga faragta. Egyikbe pogácsát, másikba csillagot faragott, itt-ott egy-egy békaszemet, búzakalászt, bajuszat. Az így kifaragott mintákat az ő ízlése szerint belenyomta a félig még nyers pipa oldalába,
