Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Függelék - A debreceni cseréppipa

80 pad, a padvakaró, amely egy 20—25 cm. hosszú ócska vasráf darab, a pipaforma, mely égetett agyagból és fából készült ; a pipafa egy hosszú menedékesen vastagodó gömbölyű keményfa ; a végibe való fa ; egy kés

r amely tompaélű és derekán ruhával van körülcsavarva ; egy görbe drót, ez a szúró; cifrázófa és cifrázócsont, melyeknek a végén vagy az oldalán levő faragott mintákkal díszítik a pipát ; szárítódeszka szegekkel ; pipafazék ; katlan, vagyis kemence Fig. 3. kép. Dolgozópad, pipaégető íazék. 3 6 Fig. 4. kép. Pipakészítő eszközök. 1. szúró ; 2. pipakés ; 3. pipa végébe való fa ; 4—6. pipafák. A piparezezők ép ilyen kevés eszközzel dolgoztak. Nekik volt egy 80 cm. magas, 30—40 cm. átmérőjű töké-jük, ebbe mélyesztették a rezezőmintát, amely vasból volt, tompaütővasakkal formálták a rezet, melyre kalapáccsal ütöttek ; ezenkívül volt ollójuk és csípőfogójuk. A pipakészítő-eszközök Kiss Gábornak, az utolsó pipakészítőnek ajándékából Debrecen sz. kir. város Déri múzeumában őriztetnek. Miután az agyagot beszállították, megkezdődött annak kimunkálása. Ez a munka szűréssel, vagy szeléssel kezdődött. A szűrés ügy történt, hogy az agyagot egy nagy kádba hányták és erre vizet töltöttek. Azután a felhígított agyagot átmerték egy másik kádba, melynek felső részén rosta volt. Ha ezen a rostán átszűrték, a kavics és vasdarab kiment belőle. A kavics