Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Függelék - A debreceni cseréppipa

79 a pipacsinálásból, hanem mint a többi fazekas tálakat, butykosokat, kancsókat csináltak és a pipakészítést, mint mellékiparágat űzték. Ő maga, mint segéd hetenként 2000 pipát csinált és ezért 4 frt. 50 krajcár fizetést kapott. Ő megcsinált egy nap 1000 kávéházi pipát, faragottpipát azonban csak 80—100-ig tudott készíteni. Ma már Kiss Gábor is elöregedett, ő is árulja az ócsárolt gyári pipát. A kézműipar megszűnt és helyét elfoglalta a gyáripar Debrecenben is. III. A pipakészítés és étjetés Debrecenben. Debrecen városának puritán elöljárósága minden eszközzel irtotta a dohányzást a város területén, mégis rendkívül •érdekes az a körülmény, hogy nemcsak kiirtani nem tudta, hanem Debrecenben fejlődött ki a legvirágzóbb cseréppipakészítés Magyarországon. A pipacsinálás itt olyan fejlődést ért el, mely közel másfélszáz évig látta el kitűnő cseréppipával nemcsak hazánkat, hanem volt idő, mikor fél Európát is. A pipakészítés keletkezését és virágzását nagyon előmozdította Debrecen város nyugati határában lévő kitűnő minőségi vörösagyag és az a körülmény, hogy a debreceni edénygyártásnak már a XVIII-ik század folyamán erős versenytársul jelentkezett a mezőtúri, margitai, telegdi edény és az itt szenvedett veszteséget az új cikk beállításával akarták pótolni a dehreceni fazekasmesterek. A pipacsinálás különben is mindig a szegényebb mesterek foglalkozása volt. A debreceni pipához az agyagot a Kösélyszegben ma is meglevő Pipagödrökből bányászták. Ilyen jó agyag nincs a világon ! — emlegeti ma is az elöregedett Kiss Gábor, régi pipásmester. Ezt az agyagbányát Mária Terézia királynő 1768-ban adományozta a debreceni fazekasmestereknek úgy, hogy a körülbelül két holdas területért egy körmöci aranyat fizettek évenként a városnak, mint elismerési díjat. Ez a pipához való agyag nem a felszínen fordul elő, hanem három ásónyomot ki kell lökni és a negyedik ásónyomon kb. 150 cm. mélyen találhatni meg ezt a jó sűrű agyagot, mint ők nevezik alsófődet. A Pipagödör harminc kilométer távolságra esik Debrecentől, a város nyugati határában. Mivel a fazekasoknak maguknak szekerük nem volt, fuvarosokkal hordatták be az agyagot és bizony hat-nyolc forintot kellett fizetni egy szekér agyag behozataláért. Később, mikor a fehérpipa divatba jött, a fehér agyagot Miskolc mellől Görömbölyről hozatták a káptalani birtokról. A pipakészítés rendkívül egyszerű munka. Mivel szegény emberek dolgoznak e kézműiparban, igen kevés és egyszerű eszközökkel dolgoznak. így a pipás főbb eszközei : a dolgozó-