Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)
Függelék - Méhkasalakú földbe vájt üregek feltárása Debrecen város téglagyári telepén
52 következtében a földalatti üregeknek, putriknak nagy száma, főleg az agyagedényeknek valóságos tömege pusztult el ; 2. a debreceni református kollégium és a városi Déri-múzeum gyűjteményeiben őrzött téglagyári leletek 5%-át sem teszik ki annak a hatalmas régészeti anyagnak, mely a munkások csákánya alatt és kezén félszázad alatt tönkrement, elkallódott ; 3. itt egy települési helynek nem csupán használati edényeivel állunk szemben. Az agyagedények és töredékeik ilyen nagy tömegben való előfordulása egy kivitelre dolgozó fazekastelepre enged következtetni. Ez az az alap, melyen állva az őskori agyagművesség technikai lebonyolításának egy eddig ismeretlen mozzanatát fogjuk megvilágítani, abban a reményben, hogy ezáltal a méhkasalakú fölclbevájt üregek rendeltetését is megállapítjuk. Ezért itt nem a leletekre, hanem a technikai eljárásra fektetjük a súlyt ; 4. egyes leletek (üveggyöngyök, fibula, orsógomb, kis csuprok) feldúlt sírokból származnak, tehát a telep temetője már nem igen van meg ; 5. egyes leletek és Zoltai Lajos kéziratos 1 5 jelentése arra vallanak, hogy az agyagbányákban edényégető kemencék is semmisültek meg ; 6. az edények nagyobbik fele kései La-Téne-formákra emlékeztető, római befolyás alatt kifejlett helyi agyagipar terméke, amely ipar ott átváltozott formákban napjainkig folyik. II. A bizonyítás módszerének egyszerűsítése végett előrebocsátom, hogy tócóparti ásatásom alkalmával arra az eredményre jutottam, hogy a feltárt méhkasalakú földalatti üregek nem egyebek, mint egyszerű agyagbányák, melyekből a nagyobb mérvben űzött edénygyártáshoz, továbbá építkezéshez is szükséges nyersanyagot kézi erővel termelték ki. Szerintem minden esetben ez volt elsődleges rendeltetésök és csak azután használták fel a feleslegessé sőt alkalmatlanná vált gödröket más célokra, főleg szemétgödörnek. Mind az őskorban, mind a történelmi időkben, sőt napjainkban is voltak és vannak kivitelre dolgozó fazekastelepek, melyeknek helyét mindenkor a megfelelő jó agyag jelöli ki. Ez pedig nem mindenütt volt. Azt meg kellett keresni, ki kellett próbálni és ha bevált, az a terület hosszú századokon, sőt évezredeken át kitermelés alatt állott. A jó fazekasagyagnak helyenként való előfordulásából következik, hogy nagyobbmérvű edénygyártással nem minden emberi telep foglalkozhatott, azaz más szóval az ősi fazekas-telepek árúikkal kezdettől fogva cserekereskedést űzhettek. Ebben rejlik létjogosultságok és ezt bizonyítják a modern ethnologiai irodalom adatai is. 1 0 — A debrecen—tócóparti méhkasalakú üregek környékén is egy
