Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)

Függelék - II. Csengőöntés ősi módon Hajdúböszörményben

94 takarítja és a pálca lyukán egy másik drótot, az iítöszárat huzza bele, a végét rákalapálja. Az ütőt mindig a csengő nagyságához választja ki. Nagy csengőhöz nagy ütő kell, kicsihez kicsi. Az ütő szárának felsővégét meghajlítja egy kissé ferdén, hogy könnyebben akaszthassa be a kengyeivas-ba. A kengyelvas szintén drótból van. Ezt még a formába beállítják, hogy beleöntsék a csengőbe, bele van öntve, soha ki nem jöhet, csak elszakadhat. Az ütő szárát ebbe a kengyelbe akasztja, csavarosan visszahajtja. Ekkor nem vész el az ütő a csengőből és szabadon mozoghat, jó hangot ad. Fig. 13. kép. A csengőöntő szerszámai: 1. íúró a vonóval, 2. fa zokk, 3. lyukfúró, 4. csengővéső. Werkzeuge des Glockengiessers : 1. Bogenbohrer, 2. „Socfce" aus Holz ( Bestandteil der Drehbank) 3. Bohrer und 4. Meisscl. A végső simításhoz tartozik az a munka, mikor a csengő oldalára a reszelő hegyével egy tulipánt, vagy egy koszorút metsz be. A koszorúba a csengő tulajdonosa nevének kezdőbetűit, vagy az évszámot, amikor a csengőt készítették. Ha azonban a kezdőbetűk a koszorúban vannak, az évszám a koszorú alá jön. Sok csengő vállára is szokott egy kevés díszt tenni. Egy pár kör, egy néhány geometriai dísz az egész. Még régen homokkal, ma smirglipapirral jól át törüli. Kész a ragyogó csengő, melyhez nem mindenik szíjgyártó tud nyakszíjat csinálni. Arra a kérdésemre, hogy milyen csengőket csinál, azt felelte, hogy csapatos lóra vastagabb falú, élesebb hangú csengő kell. Ezeket egy kilós csengőknek nevezi és 12 pengőt vesz érte. Az egy és félkilós vékony falú, vastagszavú csengőket tinókra csináltatják. Főkép a gulyásbojtárok rendelik az ilyet. A gulyás-