Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)
Függelék - II. Csengőöntés ősi módon Hajdúböszörményben
Fig. 8. kép. A csengőöntő olvasztó- és öntőeszközei : 1. grafit olvasztótégely; 2. fülcminta fából, 3. ütőtartó, 1. agyagminta, 5—7. dróttal átkötözött agyag öntőformák, 8. öntőforma az ütőszámára és 9. ugyanaz kettévágva öntés után. Schmelz- und Gussrequisilen des Meisters: 1. Schmelztigel aus Graphit , 2. Ohrform ans Holz, 3. Ilaken für Klöppel, 4. Mit Ton bcdeckter Untersatz und Bruchstücke der zertrümmerten Toni/locke. 6—7 Mit Draht zusammengebundene Gussformen aus Tojn (Mantel), 8. Klöppelgussform und 9. Dieselbe zerschnitten nach dem Guss. addig kell égetni, míg azok téglavörös színűek nem lesznek. A forma nem jó, ha nagyon kiég, de az se jó, ha ittott nyersen marad.Ez utóbbi esetben a beleöntött réz „rugdos", vagyis pattog, sustorog. Ez is azért van, mert a forró réz érintkezvén a nyers agyaggal, gáz fejlődik és ez a gáz okozza a sustorgást, az öntvény felületén pedig lyukak keletkeznek. A csengőformával együtt égetik ki az ütőformákat is. Az ütőkből egyszerre egész sorozatot öntenek. Formájuk henger alakú, melynek alsóFig. 9. kép. 1. Formafogó vasból, 2. ütőöntőformák hamuval töltött tégelyben, 3. csengőütők, 4. csengőüíök az öntőformából kivéve. /. Fangeisen für gliihmdi Tonformen. 2. Klöppelgussformen in mit Asch • gefüllten Behälter, 3. fertige Klöppel und 4. Klöppelrohjuss <1 <r Gussform entnommen.